Mikor éreztétek azt, hogy készen álltok, jöhetne a baba?

35 évesen, saját ház, kocsi, 10+ éves kapcsolat, 10 éves karrier után.

28 évesen mindkettőnk részéről évek óta stabil munkahely és saját ház.

32 évesek voltunk, saját lakás, saját autó, jól fizető munka. A férjemnek. Én kisgyermeknevelő vagyok, jól nem fizetett, de imádtam dolgozni, boldog voltam a hivatásomban :)

25 és 27 évesek voltunk, 7 éve együtt, 2 éve házasokként és együttélve. Az építkezésünk nagyjából 70%-os készültségen állt, mindkettőnknek stabil állása volt évek óta. Tanítóként már túl voltam a kötelező minősítésen, és bár nem keresek túl jól, a férjem egy szuper cégnél dolgozik, ahol jól is érzi magát és a fizetése is elég magas ahhoz, hogy kényelmesen legyünk. Nem luxusban, de szerintem jól élünk. Persze a legfontosabb az anyagi részén kívül az, hogy úgy éreztük, készen állunk, már amennyire lehet. Sokat beszélgettünk róla. Magunkban szerencsére sosem kételkedtünk, de nekem kicsit nehéz volt elfogadni, hogy a bulizós, szabadabb életem jó időre háttérbe fog szorulni. Aztán a gyermek utáni vágy erősebbnek bizonyult, októberben költözünk, februárban pedig érkezik az első gyermekünk, akit nagyon várunk.

Abszolút nem éreztem azt, hogy készen állok, de hirtelen terhes lettem és rájöttem, hogy a legjobb pillanatban történt. 31 éves voltam, akkor már 5 éve házasok voltunk, saját házban laktunk, biztos munkánk volt. Mégis mindketten túl kényelmesek és önzők voltunk korábban és úgy gondoltuk, hogy még ráérünk a nagy változásra. Utólag nagyon-nagyon örülök, hogy így történt, mert különben nem tudom, hogy meddig húztuk volna még az időt.

stabil házasság, stabil munka, ingatlan, autók, és a vágy a gyermekre