Mit tegyek, ha úgy érzem, kezdek kifutni az időből, de sehol egy potenciális apajelölt?
El vagyok keseredve nagyon. Mindig is anya szerettem volna lenni, de egyszerűen még a közelében sem voltam soha ennek egyik párkapcsolatomban sem.
Kezdjük úgy, hogy többségében nagyon durva arcokat fogtam ki, akikkel elképzelhetetlen lett volna bármi, hiszen nagyjából magukat se tudták eltartani, meg nem is voltak rendes emberek. Amint ezekre rájöttem, fel is számoltam ezeket a dolgokat.
Akiket ígéretesnek tartottam volna, ott ők dobbantottak mellőlem.
Áttúrtam az összes netes társkeresőt, próbálkoztam mindenfele ismerkedni, de mindig belefutok, ismerőseim is mondják már, hogy ilyen nincs. Hiszen én egy intelligens nő vagyok, mindig is eltartottam magam, egzisztenciám is van, meg jellemileg sem vagyok gáz. (Persze vannak rossz tulajdonságaim, de nem több, mint másnak.)
Azon is gondolkodtam, hogy valamelyik delikvenssel megbeszélem, hogy hozzunk össze egy gyereket, persze mindenféle kötelezettség nélkül a részéről. Ez vajon működhetne?
Nők ti mit tennétek hasonló helyzetben? Az az igazság, hogy már nem kicsit vagyok kiábrándulva társkeresés terén, alig tudom már rávenni magam a keresgélésre, már tényleg gyereket szeretnék, mert tudom, hogy egy nő életében ezt nem lehet akármikor.
De akkor a kérdés az, miért nem talál és mit kell tennie, hogy találjon!
Mindenkinek jobb, ha a gyerek családban nő fel. A gyereknek is, meg az anyának is. Arról nem is beszélve, hogy azért vannak szép számmal egyedülálló és társra vágyó férfiak is. Nem tudom elhinni, hogy a te problémádra az volna az adekvát megoldás, hogy a társkeresést kikerülöd, mint megoldhatatlan problémát.
Úr isten, mintha én írtam volna! Abszolút tudok azonosulni veled, és persze sajnálom, hogy ilyen helyzetben érzed magad. Én is így vagyok ezzel, és egyik problémából mászom miatta a másikba. Vagy elképesztően felelőtlen alakokat látok, vagy egyszerűen lehetetleneket, esetleg kapcsolatban lévőket. Normális szinglit már 18 fölött nem találni. Egy kollégám jól példázza ezt, aki szakított a barátnőjével, és 2 hét múlva már a következőt gyűrte, és nem azért, mert ezek rövidke kapcsolatok lennének. Pedig az a kolléga sem teljesen 100 nálam, kicsit olyan, mint egy tinédzser. Őszintén szólva szívesen beszélgetnék veled. Végre lenne egy ember a földön, aki azt érzi, amit én, így megért.
A célod egyébként nem egyszerű. Vagy vársz az igazira, vagy jobb, ha keresel egy bármilyen céltalan kapcsolatot, ahol nem védekezel, és reménykedsz. Tudom, hogy szörnyen hangzik, és biztos le is leszek pontozva, de nincs más esély. A lombikot igazából csak házasoknak csinálják, nem mellesleg k.va drága, és az érzelmi megterhelés sem utolsó, ha egyedül csinálnád végig. Nehéz dolog. De nehéz az ideális megoldás is, hogy találj végre valakit, aki meg szeretne állapodni, de eddig nem tette. Szinte lehetetlen, bennem minden remény elúszott.
"Azon is gondolkodtam, hogy valamelyik delikvenssel megbeszélem, hogy hozzunk össze egy gyereket, persze mindenféle kötelezettség nélkül a részéről. Ez vajon működhetne?"
"Vagy vársz az igazira, vagy jobb, ha keresel egy bármilyen céltalan kapcsolatot, ahol nem védekezel, és reménykedsz."
Ezt nőként írom, annyira szánalmasak vagytok, nem bírom felfogni, hogyan lehet így gondolkozni.
Pffff... talán nem a nagyfszu rosszfiúkat kellett volna kajtatnod, hanem esetleg esélyt adni a normál megjelenésű, korrekt férfiaknak. Ezt persze senki nem fogja itt írni, pedig jó eséllyel erről van szó.
De ezt még most is megteheted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!