Mit tegyek, ha úgy érzem, kezdek kifutni az időből, de sehol egy potenciális apajelölt?
El vagyok keseredve nagyon. Mindig is anya szerettem volna lenni, de egyszerűen még a közelében sem voltam soha ennek egyik párkapcsolatomban sem.
Kezdjük úgy, hogy többségében nagyon durva arcokat fogtam ki, akikkel elképzelhetetlen lett volna bármi, hiszen nagyjából magukat se tudták eltartani, meg nem is voltak rendes emberek. Amint ezekre rájöttem, fel is számoltam ezeket a dolgokat.
Akiket ígéretesnek tartottam volna, ott ők dobbantottak mellőlem.
Áttúrtam az összes netes társkeresőt, próbálkoztam mindenfele ismerkedni, de mindig belefutok, ismerőseim is mondják már, hogy ilyen nincs. Hiszen én egy intelligens nő vagyok, mindig is eltartottam magam, egzisztenciám is van, meg jellemileg sem vagyok gáz. (Persze vannak rossz tulajdonságaim, de nem több, mint másnak.)
Azon is gondolkodtam, hogy valamelyik delikvenssel megbeszélem, hogy hozzunk össze egy gyereket, persze mindenféle kötelezettség nélkül a részéről. Ez vajon működhetne?
Nők ti mit tennétek hasonló helyzetben? Az az igazság, hogy már nem kicsit vagyok kiábrándulva társkeresés terén, alig tudom már rávenni magam a keresgélésre, már tényleg gyereket szeretnék, mert tudom, hogy egy nő életében ezt nem lehet akármikor.
válasza:Milyen családban nőttél fel? Szerettek, értékes embernek tekintettek?
A párkapcsolati sikertelenségek okait "otthonról hozzuk"!
30 éves vagy, gondolom 10-12 év keresed már a párodat. Milyeneket fogtál ki eddig? Miért és hogyan értek véget a kapcsolataid?
válasza:Szerintem meg nem feltétlen kell túlpszichologizálni a párkeresés témát, mert sokszor csak szerencse kell hozzá. Én legalábbis tudom magamról, hogy a nem megfelelő partnerekkel azért voltam együtt, mert már annyira vágytam a családra, és mindig reménykedtem, hogy hátha ki tudjuk mégis hozni egymásból a legjobbat, és lesz belőle valami. Aztán egyszercsak bumm, megtaláltam a megfelelő társat, és már van egy gyermekünk is.
Szerintem 30 éves korod körül még ne fáradj bele a keresésbe meg az ismerkedésbe, még korai kétségbeesni. Egy pillanat megtalálni a hozzád való embert, és utána már hidd el, hogy nagyon gyorsan zajlanak az események.
12-es, neked hol sikerült megtalálni végül?
11-es: nem tökéletes a családi mintám, de szerintem nem kirívó. Elváltak a szüleim kiskoromban, de nem haraggal, mindkettővel tartom a kapcsolatot, normális emberek. Nem tökéletesek a szüleim, de soha nem volt kérdés, szeretnek-e. Ilyen körülmények közül mások nem szarakodnak ennyit a társkereséssel.
Voltak kapcsolataim, amiknek én vetettem véget, mert nem éreztem, hogy ebből valaha lehet bármi komoly is (ugye amit írtam, hogy problémák voltak még az önfenntartással is).
2 eset volt, amikor engem raktak ki, ők jók lettek volna nekem, de ők meg arra hivatkoztak, hogy nem tudtak belém szeretni igazán, meg mégse akarják ezt az egészet (pedig az egyik kifejezetten komolynak mutatkozott).
válasza: válasza:"Azon is gondolkodtam, hogy valamelyik delikvenssel megbeszélem, hogy hozzunk össze egy gyereket, persze mindenféle kötelezettség nélkül a részéről. Ez vajon működhetne?"
Ha találsz olyan férfit, aki belemegy, akkor működhet. Anno a férjem mesélte, hogy őt betalálta egy nő ezzel még fiatalabb korában. Jól néz ki, jók a génjei, neki kell az ő DNS-e. De csak is az. Állítása szerint. A férjem nem csinált neki gyereket, el is zavarta. Nyilván azaz ő gyereke is, tehát valamilyen szinten érdekelni fogja, tudni akar róla. Másrészt meg nem hajlandó csak úgy emiatt gyerektartást fizetni. Pedig a következő ez lett volna valószínűleg, hisz DNS alapján az övé a gyerek, a bíróság meg leszrja, hogy ti valamikor elviekben miben állapodtatok meg. Hála istennek, de volt annyi esze huszonévesen és nem ment bele. Gyanítom, hogy kevés lesz az önként jelentkező erre a feladatra, mert ennyire csak nem hülye senki sem.
válasza: válasza:Azért a normális megoldás mégiscsak az lenne, hogy a kérdező párra találjon, akivel együtt, közösen vállalnak gyereket és együtt is nevelik fel őket.
Nekem rohadt gusztustalannak tűnik, hogy a saját gyerekéhez úgy keres valaki egy aktusra apát, mint a kancájához fedezőmént.
Miért gusztustalan? Vagyis kivel szemben?
Attól még, hogy párt nem talál valaki, még lehet jó anya szerintem. Tudom, a gyereknek jobb, ha van apja, de ha van a családban egyéb férfi rokon, aki részt vesz a nevelésben, akkor az valamennyire tudja szerintem kompenzálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!