Beágyazódás lenne, vagy kései peteérés?

Gratulálok Nektek!

Ez a nem szabad rágörcsölni... Ezt nagyon sokszor hallom, többször, mint szeretném. Nem tudom, kívülállóként mit mondanék önmagamnak, vagy azt sem tudom, már sikeres várandósság után mit mondanék, egy most magamhoz hasonló helyzetben lévő nőtársamnak. De hogy a csudában nem lehet rágörcsölni 2 év sikertelenség után, miközben egy embriót el is vesztettünk, ráadásul a 12. héten... Hogy lehet ezt kikapcsolni fejben? Szerintem sehogy. Főleg úgy, hogy a biológiai órámmal is versenyt futok, 39 éves leszek jövő évben. Lehet, hogy van olyan szerencsés lelki alakt, aki meg tud erről feledkezni és még arra sem figyel, mikor is kéne megjönnie, de akikkel beszélgettem eddig hasonló élethelyzetben, még egy fűszálba is meg tudtak volna kapaszkodni, remény terén. Mert nekünk csak ez volt eddig. A remény, belegondolni, hogy talán most sikerült, ez a néhány nap, amikor még bízunk, aztán összetörik a világunk...

Az, hogy foglalkozunk ezzel napi szinten, eszembe van, ez nem jelenti azt, hogy ettől ideges lennék. Elég nyugodt alkat vagyok, nem sok dolog hoz ki a sodromból, sőt, hétköznapi dolgok közül semmi.

Semmi mást nem teszek, mint figyelem a testem jelzéseit. Amik van, hogy reménnyel töltenek el, van, hogy semmi különöset nem érzek.

Abban egyetértünk, hogy a nyugalom a legfontosabb. Az elengedés... hát biztos van olyan, akinek megy, szerintem az a gyakoribb, hogy nem megy. Ezek érzések, sok dologtól függenek, viszont nem mondhatjuk, érezzünk egyféleképpen. Az érzések terén, nem mondhatjuk azt, hogy igenis el kell engedni, ha ezt valaki nem tudja érezni. Hogy az elengedés segít? Sokan mondják, hogy igen, bár ismerek olyan párt is, akinek nem segített és több mint 10 éve és 5-6 lombik után sincs babájuk (még, mert nagyon remélem, még sikerülhet nekik!)

Nem az a baj szerintem, hogy érzünk, elengedjük, vagy hordozzuk magunkban a gondolatát napi szinten. Hanem az a fontos, hogy ezt az érzést hogyan kezeljük. Nyugodtan, vagy engedjük, hogy idegileg kikészítsen. Tudatosan talán csak az utóbbi befolyásolható.

Nem válaszoltam. Arra voltam kíváncsi, hogy lehet-e, jelentkezhet-e beágyazódáskor is olyan nyúlós nyák (nem tudom nem gusztustalanul kifejezni, bocs), mint ovulációkor? Ilyet még nem tapasztaltam 20. ciklusnap körül, főleg nagyon erős mellfeszüléssel (ilyet amúgy nem is szoktam) és petefészek, alhasi fájdalommal kiegészítve. Viszont ez a nyák, vajon kizárja a terhesség lehetőségét?

A kérdésemnek ez lett volna a lényege. Nem az, hogy meggyőzzetek, mennyire vagyok ideges, vagy feszült. Különösek az emberek.. Miért akarod rám húzni a véleményed, amikor nem is ismersz? Egy bizonyos tünetre voltam kíváncsi, tapasztalatokat kértem. Mások vagyunk, ami nem baj, valószínűleg teljesen más érzelmi szélsőségekben mozgunk (bor, vodka, maris helyett, mi egy csendes természetjárással, vagy egy jó könyvvel kapcsolódunk ki, de jöhet egy jó film is. ) Ezért nem értem, miből gondolod, hogy attól, ha csendesen, mélyen várok valamit, attól az egekbe menne a stresszhormon a szervezetemben.