Mit éreznek akiknek már több mint 2 éve probálkoznak de nem jön a baba?

Mi 13hónapja... Volt idő, mikor úgy gondoltam, hogy soha nem fog sikerülni, mostanában már inkább úgy vagyok vele, hogy majd jön, ha jönni akar. Csak az a gond, hogy most a párom van maga alatt, az elején meg én voltam. :( Rájöttem, hogy másképp kell hozzáállnom, különben beleőrülök. Már nem fáj, ha megtudom, hogy vmelyik ismerősöm megint terhes, már nem kapok sírógörcsöt, ha megjön a mensim vagy megkérdezik, hogy mikor jön a baba... Pedig nekem (nekünk) is voltak nagyon nehéz időszakaim. A szüleim rám 8évet vártak. Igaz anyukám sokszor teherbeesett, de mindig elvetélt. Én még teherbe sem tudok esni, pedig elvileg minden rendben van, már dokiknál is voltunk, egy csomó vizsgálaton túl vagyunk. Nézd, hidd el, én is tudom, hogy nagyon nehéz, de meg kell próbálni másképp felfogni a dolgokat. Mi még egyelőre várunk, de ha évekig nem jön össze, akkor örökbefogadunk. Mindenesetre már nem vagyok úgy elkeseredve, örülök, hogy egy ilyen csodálatos párom van. :) Próbálj meg más célokat is kitűzni az életedben, ne csak a babán járjon minden gondolatod! Találd meg az apró örömöket, és remélem hamarosan sikerülni fog minden babára váró párnak! Boldog karácsonyt, talán a következőt már Picúrral ünnepelhetjük! ;)

Reméljük, hogy így lesz! ;) Fel a fejjel és csak pozitívan! :))

Mi 8 éve próbálkozunk, túl vagyok 6 műtéten, beleértve egy méhen kívüli terhesség miatti abortuszt is. Az első reakcióm az volt,hogy mindent meg akarok tenni a sikerért. Aztán elkeseredtem a kudarcok miatt, hiábavalónak tűnt minden igyekezetem.Dacossá váltam. Ha nem lehet, akkor nem is kell. Megvagyok nélküle is. Más dolgokat helyeztem előtérbe, nem gondolkodtam tovább rajta, éltem az életem. Aztán amikor pozitív lett a tesztem, elkezdtem titokban újra hinni abban, h. talán mégis anya lehetek. 4 napja elment a baba. Amit most érzek, azt nehéz megfogalmazni. Boldog párkapcsolatban élek, a vesztesek nyugalmával minden figyelmemet a kedvesemre irányítom, nem remélek, nem gyászolok, nem beszélek róla.Csak tudomásul vettem. Ilyen az élet. Nyáron végigevezzük a Dunát. Már nagyon várom...