Anyáinknak mi lehetett a titka? Generációkkal ezelőtt nem okozott gondot teherbeesni, gyakori volt a 2-nél több testvér.

Szerintem most sem a teherbeeséssel van legfőként a gond, hanem azzal hogy míg anyáink már 19-20 évesen szültek manapság sok nő 27-30 vagy a felett (Tisztelet a kivételnek) vállal gyereket, a karrier és egyéb dolgok miatt. És persze egyre egészségtelenebbül élünk és a környezetünk is az. Sajnos ez van, mi is már pár éve próbálkozunk a babával. Bár anyukám a nővéremmel könnyen teherbe esett, majd rám 7 évig vártak mert anyukám mindíg elvetélt. A hugom ismét 20 hónapra utánam született. Ki érti???

Sokkal stresszesebb életmódot élünk most, s ha pár hónap alatt nem sikerül vkinek teherbe esni, akkor azonnal elkezd pánikolni, görcsölni rajta, ami szintén megnehezíti a dolgot... Sőt, ha abba is belegondolunk, hogy "anyáink" nem is nagyon védekeztek, nem szedtek fogamzásgátlót, s leginkább a megszakításos módszert használták, vagy még azt sem, akkor szintén nincs min csodálkoznunk. Természetesen az életkor is sokat számít, ezt írták is előttem. Míg régen 20éves nők már simán anyukák voltak, addig most a nagy átlag 30éves kora körül kezdi el a babaprojectet, s rögtön kétségbe esik, ha nem jön össze azonnal. Meg kell próbálni lazítani, nem agyonhajszolni magunkat a munkahelyen, és sok közös programot kell szervezni életünk párjával. Élvezni kell az életet és szeretni egymást, s hamarosan jönni fog a baba is. Ezt kívánom neked is! :)

Nem mindennel tudok egyetérteni az előttem szólókkal. Egyike vagyok azoknak, aki rég próbálkozom a babával, a ciklusom rendben. Hőmérőzök, ez rendes peteérést mutat és a ciklusaim szinte percre pontosan 29 naposak - [link] - ez vagyok én. Aránylag (a XXI századi) lehetőségekhez mérten egészségesen élek-élünk. Szeretem a párom, ő is engem. Az anyagi biztonságunk megvan. A karrierépítésen mindketten túlvagyunk, személy szerint sikeresnek számítok a szakmámban, és bármikor, bárhonnan tudom folytatni ha abbahagynám, ez nem akadály... 32 éves vagyok, és baba sehol. Néha nagyon elkeseredek... Nem tudom, mit rontunk el mi, XXI századi nők. Nem tudom, mit válaszoljak a kérdezőnek. Inkább megerősítem kérdését... de az az érzésem, valahol mégsem rajtunk, vagy párunkon múlik. Talán a környezeten? Fogalmam sincs... Kitartást mindenkinek, aki azt tapasztalja, amit én... és remélem, mindnyájunknak összejön egyszer az áhított baba...