Tervezési fázisban szülőknek elmondani furcsa lenne?

Annak idején elkövettem azt a hibát, hogy igaz nem szülőket, de beavattam olyan csajt, akit nem kellett volna.

Nem volt kellemes, mikor kb. a 9. sikertelen hónap után kajánul megkérdezte egy tucat ember előtt hangosan tőlem: "Na, még mindig nem jött össze nektek a gyerek?"

Az időzítése annak szólt, hogy ő előtte 1 hónappal kitalálta, hogy gyereket akar friss kapcsolatába, és már ekkor tudta, hogy sikerült: terhes. Az orrom alá akarta dörgölni, hogy így kell ezt csinálni.

Mi szándékosan nem szóltunk, főleg anyósom miatt. Előtte évben a sógornőmékről tudták, hogy elkezdtek próbálkozni (kellett egy műtét közben, így sajnos megtudták). Szerencsétlen sógornőmet utána minden hónapban azzal faggatták, hogy na összejött-e.... Mivel beletelt majdnem egy évben, már a végén azt hazudta inkább, hogy most mégsem próbálkoznak, csak jövőre.

Unokatesóm tavaly bejelentette, hogy esküvő után azonnal kezdenek próbálkozni. Hát azóta 14 hónap telt el :/ problémák adódtak. Szerintem ők is megbánták, hogy így bereklámozták.

Ebből a tapasztalatból kiindulva mi inkább nem szóltunk senkinek. A genetikai 12. hetes vizsgálatot megvártuk a bejelentéssel.

Biztos hogy nem mondanám el!

Nem is mondtuk, szerencsére...

Nekünk ugyanis évekig nem jött össze.

Akkor már érdeklődött a szűk család, hogy tervben van-e. (Benne is voltunk már a korban, meg évekkel az esküvő után kérdezték.) Annyit mondtunk, hogy úgy néz ki nem lehet természetes úton. Többet nem hozták fel.

18 hetes terhes voltam, amikor bejelentettük hogy úton a baba. Addig az orvosaimon kívül (nőgyógyász, háziorvos) senki nem is sejtette. Egyébként spontán fogant végül, kezelések nélkül, csak 4 év próbálkozás után.

Szörnyű lett volna, ha ezalatt az idő alatt faggatnak, így is nehéz volt benne lenni.