Miért érzek így? Első sikertelen hónap.

Hogyhogy miért érzel így?

Nyilván a többség így érez, hiába tudja mindenki, hogy pár hónapnyi sikertelenség normális, annyi meddő és lombikos van, annyira ismerte jelenség a meddőség, hogy mindenki tart kicsit tőle, ha meg nem jön össze elsőre, felerősödik ez a félelem, hogy mi van, ha azért, mert te is pont meddő vagy.

Ha már most így érzed mi lesz veled pl a 7. hónap után?

Egy egészséges pár esetében havonta 20% az esély….

Ne agyald túl, ez a görcsösség nem hogy segíteni nem fog, de hamarabb összejönni se fog miatta…

Próbálj meg másra koncentrálni, tudom nem könnyű én most 8 hónap után jutottam el oda, hogy elengedtem, és lesz ami lesz.

Örülj neki inkább, hogy egészséges vagy és a menstruációd rendben van, tekints rá úgy, hogy így legalább tudod, hogy minden rendben van és bármikor beköszönhet a baba.

Sok sikert kívánok nektek :)

"Örülj neki inkább, hogy egészséges vagy és a menstruációd rendben van, tekints rá úgy, hogy így legalább tudod, hogy minden rendben van és bármikor beköszönhet a baba."

?????

Azért, mert valakinek rendszeres a menstruációja, nem azt jelenti, hogy minden rendben van és bármikor jöhet a baba. 8 hónap után nektek is el kellene már menni orvoshoz, nem pánikolva, mert valóban lehet, hogy semmi nincs, de azért átlagos egészséges pároknak 6 hónap alatt összejön a baba.

Megvan a rózsaszín álom és most rájöttél, hogy ez mégsem úgy megy. Én akkor kezdtem így érezni, amikor a negyedik sikertelen hónapunk volt. Mondván, hogyha 25% az esélye a teherbeesésnek, akkor statisztikailag 4 hónap alatt össze kell jönnie. Ehelyett a 13. ciklusban sikerült. Semmilyen eü problémám és eltérésem nem volt. (Uh-n, jártam többször és laborban.) Természetes úton jött össze minden külső segítség nélkül.

Ne feszülj rá, sikerülni fog. A férjeddel pedig igenis beszéld meg az érzéseid, azért vagytok ott egymásnak.

Kedves kérdező, ne ostromold magad, hogy ennyire kiborít a dolog. Én, mint 7 évig sikertelenül próbálkozó nő elmondanám, hogy semmi sem volt olyan frusztráló, mint az első sikertelen félév. Akkoriban én is azt gondoltam, mikor x éve próbálkozókról olvastam, hogy jó ég, hogy bírják idegileg, ha én már ennyi idő után ennyire kész vagyok?

Utólag visszanézve, nálam az első két év volt az a mindentbele frusztrált őrület. Utána jött az apátia, hosszú évekig.

Szóval igenis normális, ha az ember az elején idegesebb.

Persze neked kívánom, hogy minél hamarab sikerüljön. 🙂

Ez ilyen, szerintem a nők 90%-a fusztrált a sikertelenségtől valamilyen szinten, és nem is értem, minden mondogatják sokan ezt a "ne feszülj rá, majd sikerül"-jellegű szöveget, mikor manapság sajnos annak is nagy esélye van, hogy márpedig nem sikerül és még évek múlva is csak a gyerekre vársz.

Nyilván senki nem lesz terhes attól, hogy ráfeszül, de látva a rengeteg lombikost, ember legyen a talpán, aki nem lesz kicsit ideges, mikor megjön.