Kétszarvú méh. Akinek ilyen van, könnyen esett teherbe? Ki tudta hordani a babát? Nem volt koraszülés?

Szia, nekem méhsövényem volt hiszteroszkópiát csinálták és a doki rendbe rakott, kétszarvú méhnél méretek alapján mérlegelni szokták, hogy mennyi az esély arra, hogy elegendő ideig tud feljődni a babó.. itt egy történet ha gondolod olvasd végig..

Judit és testvéreinek története

A mi történetünk 1998-ban kezdődik, akkor derítette ki egy orvos, hogy méh- és hüvelyfejlődési-rendellenességem van, ami nehezíti a terhesség kihordását, megnöveli a vetélést akár a 20. hét után is és a koraszülés esélyét is. Elküldtek több orvoshoz, mindenki azt mondta, hogy mivel semmilyen problémát nem okozott eddig, ezért nem műtenek meg, viszont a műtét hiányában felmerülő kockázatokról és következményekről senki se beszélt.

2006-ban megvédtem a doktorimat, és akkor úgy döntöttünk, hogy most már szeretnénk családot. Örömünkre még 2006. decemberében terhes lettem, de sajnos januárban 6 hetesen elvetéltem. Ekkor elmentünk egy orvoshoz, aki nem vizsgált meg, de rögtön Clostyt akart adni, hogy minél hamarabb újra terhes legyek, ezt nem kértem. Március elején újra pozitív lett a teszt, de 6 hetesen újra elvesztettük a kisbabánkat, ekkor már az orvos Utrogestant akart adni, mindenféle vizsgálat nélkül, ezért váltás mellet döntöttem. Még márciusban elmentem egy orvoshoz, aki alaposan megvizsgált, majd a tüszőérés vizsgálata mellett döntött, mert a két méhüreg eltérő nagysága miatt csak baloldalon volt esélyem a terhesség kihordására. Júniustól felgyorsultak az események, júliusban külső és belső méhtükrözést javasolt az orvos, hogy pontosan kiderítse, hogy milyen a nemi szervem rendellenessége, mert ez UH-on nem látszik pontosan, ekkor derült ki, hogy bár eddig uterus duplexet (kettőzött méh) mondtak, valójában uterus bicollis bicornisom (kétszarvú méh két méhnyakkal és méhszájjal) van a hüvely septumon kívül. Ezután szeptemberre méhplasztika műtétet javasolt, egyesítik a két méhüreget, hogy képes legyek a terhesség kihordására. Decemberben, még egy méhtükrözés volt, ekkor lett teljesen együregű a méhem.

Januártól zöld utat kaptunk és még januárban anyának éreztem magam, sajnos rövid ideig örültünk, mert a várható menstruáció előtt vetélés az influenza miatt. Márciusban viszont megfogant Judit és március végén már a szokásos tüneteim voltak és áprilisban pozitív lett a teszt is. Örömünk felhőtlen volt, bár egy kis pecsételő vérzésem volt. A 6 hetes UH-on az orvosom boldogan gratulált és mondta, hogy maradjak otthon, mert veszélyeztetett terhes voltam az előzmények miatt. A pecsételő vérzéssel vesztettük el a kislányunk ikertestvérét a 6. héten. A 8 hetes UH-on is minden OK volt, ekkor már két hete keményen hánytam, de örültem, mert ez azt jelentette, hogy minden OK. A 12 és 18 hetes UH-on is minden rendben volt és megtudtuk, hogy kislányt várunk, bár én valamiért fiúnak éreztem mindig. A 19. héten éreztem az első magzatmozgást, majd egyre gyakrabban, mert nagyon aktív kislány volt. A 24. héten 2008. augusztus 14-én voltam az orvosom méhszáj vizsgálaton és UH-on is láthattuk a kis örökmozgót, mint utólag kiderült ekkor láttuk utoljára élve. Másnap délutántól kezdtem nyugtalankodni, mivel nem éreztem, hogy mozogna, de azzal nyugtattam magam, hogy előző nap bár nagyon aktív volt a vizsgálat alatt, ennek ellenére nem éreztem semmit és azt is tudtam, hogy a 25-27. héten akár 1-2 napig is nyugalomban lehet. Hétfőn már nagyon ideges voltam és mivel különben is mennek kellett a táppénzes papírért, kértem nézzék meg a szívhangot. Innentől indult a rémálom, mert az orvos nem találtam a szívhangot és kezdet küldeni UH-ra, ahol a szonográfus megmondta, hogy sajnos meghalt a magzatunk. Az orvossal annyiban maradtunk, hogy befekszem és szólok, mi a helyzet. A védőnő hazakísért, közben hívtam a férjem, hogy jöjjön haza, baj van. Otthon kezdtem el sírni és vádolni magam, hogy én tehetek a haláláról. Otthonról felhívtam az orvosom és elmondtam, hogy mi történt, egyből mondta, hogy menjek be. Bementünk a kórházba, rögtön megnézett UH-gal majd letakarta a hasam és rátette a kezét, így adta meg a tiszteletet a lányunknak. Innentől felgyorsultak az események, felvettek osztályra, vérvétel és délután kettőkor műtét. Először kismama kórterembe kerültem véletlenül, mivel a nevem mellé is T-terhes került, de szerencsére átkerültem egy másik kórterembe. Felhívtam édesanyám, aki rögtön jött is. A császármetszés a műtét nehézsége miatt közel egy órás volt, sajnos nem láthattam a kislányunkat, aki 30 cm-rel és 590 g-mal angyalkaként született augusztus 18-án. Az orvosomnak nagyon hálás vagyok, mert már a műtét előtt is mondta, hogy mindent megtesz azért, hogy gyermekeink lehessenek és azóta is, bármikor meghallgat és segít, amikor szükségem van rá. A boncolási jegyzőkönyv az orvosom UH utáni feltételezését igazolta, a felsodródott köldökzsinór miatt halt meg 2-3 nappal születése előtt. A jegyzőkönyvben még a túl hosszú és vitorlásan eredő köldökzsinór szerepel lehetséges okként. Egy vigaszunk van, hogy a teljesen tiszta magzatvíz arra utal, hogy nem szenvedett, amikor meghalt. Akkor is és a 6 hetes kontrollon is egy éves várakozást mondott, mivel a méhplasztika után kevesebb, mint egy évvel volt a következő hasi műtétem, a császármetszés.

Szerencsére sokakkal ellentétben tudjuk, hogy hova van eltemetve a lányunk, így ki tudunk menni a sírjához. Már több mint 5 hónap eltelt és kezdünk talpra állni és meg tanulni együtt élni a kislányunk halálával. Nagyon várom, hogy újra kisbabát várjak. A terhességgel és a koraszüléssel kapcsolatos félelmeim csökkenek, és egyre inkább előre nézek, és a jövőt tervezgetjük a férjemmel. Meglepetésünkre januárban terhes voltam, sajnos egy influenzaszerű betegség miatt elvesztettük a várható menstruáció előtt két nappal. Valószínűleg a szervezetem még korainak érezte.

Tudom, hogy volt értelme a halálának, mindent előkészített a kistestvéreinek és jobb szülőkké válunk, úgy érzem. Valószínűleg ezért lettem mások felé nyitottabb és segítőkészebb, szeretnék önkéntes segítő lenni és a sorstársaimon segíteni. Lassan itt a nyár és júliusban már jó hírekkel szeretnék jönni, azzal, hogy kisbabát várok és ezt a 6 hetes UH-on az orvosom is igazolta. Azért írtam le a történetemet, hogy akik hasonló rendellenességgel megmutassam, hogy megéri vállalnia műtétet.