Szerintetek is ráérne még a gyerekvállalás?
Jövő júniusban végzek az egyetemen, akkor leszek 24 éves.
Óvónőnek tanulok egyébként.
Párom már dolgozik vagy 3 éve.
Leírom, hogyan állunk anyagilag meg ez sokszor felmerül, mint szempont a gyerekvállalásnál.
Mire összeköltözünk lesz 3 millió forintja.
Nekem 500 ezrem van, ösztöndíj, diákmunkákból.
Esküvőnk júliusban lesz, akkor fogunk összeköltözni nagymamám házába, aki már sajnos nem él.
A lagzinkat a szüleink fizetik és megkapjuk amit nekünk szánnak a vendégek meg 2 milliót párom szülei még szeretnének adni ajándékba.
Ennél több segítséget, ha adnának sem fogadunk el a szüleinktől.
A babavárót gondoltuk felvenni még és ha lesz megfelelő ház szeretnénk egy másikba költözni, hogy szüleim visszakapják a nagyi házát és eladhassák, de ez nem sürgős, mert nem ér sokat. A házra nem kell költeni. Egy sorház egy kisvárosban, tökéletesen lakható.
A párom nem keres olyan rosszul szerencsére, havi 300 ezer a bevétele.
És arra gondoltunk, hogy igénybe vennénk a diplomás gyedet!!! Ami kb. 110 ezer forint és akkor én egyből gyermeket vállalhatnék.
Kicsit részletesen írtam le, de azt gondolom, hogy anyagilag rendben leszünk és anyagi akadálya nincs szerintem a babavárásnak.
Mi a párommal sokat gondolkodunk rajta, őszintén úgy érezzük, hogy nem szeretnénk várni vele.
Azonban az anyósommal beszéltünk valamikor erről a témáról és ő nagyon ellenzi. Ő annó 30 évesen szült és meg van győződve, hogy nagyon ráérek még és elsietem és hogy inkább kezdjek el dolgozni, meg hogy csak akkor költözünk össze es össze kell szokni. Plusz párom tesójáéknak is esküvőnkre születik meg a babája és már szóvá tette, hogy attól, hogy nekik most lett gyerekük nem kell nekünk is rögtön gyerek.
Erre én elképedtem. Azt gondolom, hogy ezt egyedül csak mi tudjuk mikor szeretnénk és ez a mi kettőnk döntése. Én sose néztem mást, hogy mikor szül, nem máshoz igazítom és időzítem ezt. Én ezt màr akkor is eldöntöttem mikor nem volt párom, hogy én nem szeretném sokáig húzni a babavárással az időt.
A kapcsolatunk stabil és szeretetteljes. :)
Én úgy gondolom, hogy oké, szívesen dolgoznék, de tudom, hogy még nagyon sokat fogok. Inkább előbb megszülnék, mert fiatalabb már nem leszek. Nagy családról álmodozunk pàrommal. 3-4 gyerkőcről és imádkozom, hogy egészségileg bírjam és semmi akadálya ne legyen.
Óvónőként pedig nem hiszem, hogy gond lenne, ha nem lenne tapasztalatom hiszen gyereket nevelek majd, a sajátjaimat és az is tapasztalat és azért az egyetemen is sok tapasztalatot gyűjtöttem szerencsére.
Plusz még míg teherbe nem esek és valameddig terhesen is tudok dolgozni.
Köszönöm előre is, ha leírjátok a véleményeteket. :)
válasza:66-os A kérdezőnél 8 évvel idősebb vagy, és te összeköltöztél réges-rég teherbeesés előtt, nagyon nem egyforma élethelyzet.
Most még egy dolog beugrott, ha ez első kapcsolat tini korból, akkor eleve 99% valószínűséggel bukás.
válasza:"en magam is buszoztam napi 1 orat a gimibe egy masik szinten kisebb varosba"
Ilyen írásképért volt is értelme.
Senki nem fikázta a falun lakást, de tény, hogy városban sokkal jobbak a lehetőségek egy akármilyen korú gyereknek, órákig tartó buszozás nélkül.
Tudom, most jössz majd Budapesttel, hogy ott órákat kell buszozni, de elég csak megyeszékhelyre költözni, ott már nem.
Ez nem tini kapcsolat. Volt már barátom előtte, így tudok hasonlítani és nem kívánok mást. Neki is volt egy és ő se kíván mást. Nem vagyunk bulizós fajták meg ilyenek. A hobbiaink, a szabad idős tevékenységeink hasonlók. Szívesen csináljuk, amit a másik szeret. Hálistennek nyitottak vagyunk a másik érdeklődése után. A kapcsolatunk ellaposodásától nem félek.
Én is egy óràt utaztam mindig a gimnázium miatt.
Testvéremék városban élnek, de nekünk nem tetszik sajnos a város.
Szerintem nagyon sok a por, a kosz, a zaj, a sok kipufogó gáz, a gyárak.
Számunkra fontosabb a tisztaság és a megbízható, természet közeli környezet.
Ahol akár este is kinn lehet a gyerek.
De mindegy ez olyan dolog, hogy hálistennek tesómmal ezen sose vitázunk. Abszolút megértem az érveit és nagyon örülök, hogy elégedett a választásával és az a lényeg, hogy aki, ahol él az szeressen ott lakni.
Például ebbe a kicsi faluba, akik laknak nagyon szeretnek lakni. Mindenki elégedett, sose költöznének városba és nem a pénz miatt. Őszintén látom, hogy szeretnek ott élni és megértem, mert én is szeretek ott lenni.
Párom unokatesójáéknak a gyereke 12 éves, városban lakik és imád ott lenni a faluban, mindig kéri, hogy mehessenek le.
Na de nem folytatom a falu dicséretét, mert tudom, hogy vannak hátrányai is és nem szeretnék senkit rábeszélni, hogy faluban éljen vagy azt higye, hogy a falusiak nagyképűen azt hiszik, hogy a városban rossz élni, mert én látom, hogy tesómék nagyon boldogok a városban, én szimplán más vagyok és sose tudtam volna elképzelni ott az életemet.
Megértem az érveiteket. Gondolkodom, hogy átmegyek Most levelezőre és elkezdem dolgozni. Meg lesz mire végzek az egy évem. Lehet menni oviba szerencsére, felvesznek tanulót is. Így meg lesz a gyes + tapasztalat. Akkor viszont már csak az a kérdés, hogy a kapcsolatunk kibírja -e igaz? De abban nem kételkedünk.
válasza:Óvodapedagógus vagyok.
Óvónőnek nem vehetnek fel diploma nélkül hivatalosan, szabályosan. Maximum tanuló/dajka/pedagógus asszisztens lehetsz, ezzel számolj (mármint lehet óvónői feladatokat kapnál, de ugye nem olyan pénzért, és a későbbiekben sem fogják elfogadni óvodapedagógusi tapasztalatként).
Gyes amúgy járna egyébként is, ha nem dolgoznál egy percet sem.
válasza:Húha, azért durva, hogy valaki nemsokára végez az egyetemmel, viszont olyan álomvilágban él, mint egy 16 éves. Sokszor gondolkodom rajta, hogy itt vagyok 23 évesen, és nem szeretnék még anyuka lenni, de sok más velem egyidős meg már anyuka, ezt sosem értettem, viszont most a kérdező rádöbbentett arra, hogy ők sincsenek sokkal magasabb szinten, mint én, sem anyagilag, sem sehogy máshogy.
Egyébként nekem már van saját lakásom, a szüleim nagyon jól keresnek, így ők vették nekem. 5 évig voltam együtt valakivel, akinek szintén volt saját lakása, pénz bőven. Mindezek ellenére eszünk ágában nem volt gyereket vállalni. Nem azért, mert akkor nem éreztem volna stabilnak a kapcsolatunkat, természetesen amikor együtt voltunk én is úgy gondoltam, hogy a mi kapcsolatunk más, de akkor is tudtam egyrészt reálisan gondolkodni, hogy mindenki a saját kapcsolatát úgy éli meg, hogy az más, de mégis vannak válások/szakítások.
Egy nő szinte minden esetben úgy vállaljon gyermeket, hogy egyedül is képes legyen majd arra, hogy azt a gyermeket el tudja látni. Itt nem csak az esetleges szakítást/válást kell beleszámítani, tudom ritka eset, de történhet haláleset is, és akkor ott maradsz egyedül, na ha még 3-4 gyerekkel maradsz egyedül, az azért nem lesz piskóta. Mindezek mellett 0 élettapasztalattal ill. munkatapasztalattal gyermeket vállalni nettó felelőtlenség, ha már az anyagiakat nem is nézzük. Egy gyermekvállaláshoz nem csak az anyagikra van szükség, bár ha nincs egy minimális egzisztenciád sem, akkor meg egyesen retardáltság gyermeket vállalni.
Másrészt értem én, hogy valaki nagy családot szeretne, de! én egyke vagyok és emiatt is élhettem ilyen színvonalon, ha már lennénk mondjuk négyen, akkor édesanyám sem építgethette volna a karrierjét és nekem sem lenne saját lakásom, sőt igazából semmim nem lenne. De ez most lényegtelen.
Szerintem itt a legnagyobb probléma az, hogy te nem vagy még elég érett arra, hogy anya legyél, a többiről meg még ne is beszéljünk.
A többi válaszadó sem támadni akart téged, csak segíteni, mivel az ilyen kis történetek 80%-ban nem végződnek valami szépen, és ha te nem érted meg, hogy mire gondolnak itt az emberek, akkor nem biztos, hogy gyermeket kellene vállalnod a közeljövőben, mert sajnálatos módon még ha anyagilag rendben is lennétek, és a kapcsolatotok összeköltözés után is ilyen csodálatos maradna, akkor sem vagy agyilag még elég érett az anyaságra.
válasza:Több választ írtam, megerősíteni nem fogom többször, úgyis azt csinálsz az életeddel, amit szeretnél.
Én csak sajnálom, mert az iraskeped, fogalmazásod alapján többre is vihetnéd, mert okosnak tűnsz, de érzelmileg naív vagy, nagyon belemerülsz az álmaidba, mintha kicsit menekülnél a családodtól.
Engem már csak a kíváncsiság hajt, nem fogok ítélkezni akármit is írsz, de megköszönöm, ha elárulod, hogy mióta vagytok együtt?
válasza:Félig off: Én is bejárós voltam középiskolás koromban és sok hátrányom volt. Amíg a városi osztálytársaim nagyban aludtak, én akkor már a vonaton ültem. Iskola után ők már rég hazaértek, míg én a vonatra vártam. Hazaértem ettem és beestem az ágyba, mert rohadt korán kellett kelnem. Ennek az lett a vége, hogy 4-5-ös tanulóból csupa 2-es lettem és jól elhíztam. Míg a városi osztálytársaim azt beszélték péntekenként, hogy hova mennek majd bulizni, én alig vártam, hogy hazaérjek és alhassak. Ha megébredtem hétvégén és tudtam, hogy még alhatok, mert nem kell kelnem, majdnem elsírtam magam a boldogságtól.
Úgyhogy de, rohadt nagy hátrányban vannak a falusiak. Apám is be akart költözni a városba, mert ott a munkahelye, de anyámnak csak az a qrva falu létezett.
válasza:Anyám mindig azt mondta, annyi gyerekem legyen, ahányat kézen tudok fogni, amikor egyedül kell boldogulnom.
Ezért van 1. A másikban a szempillaspirált tartom.
válasza:"Párom unokatesójáéknak a gyereke 12 éves, városban lakik és imád ott lenni a faluban, mindig kéri, hogy mehessenek le."
Kérdezd meg 3-4 év múlva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!