Ki az aki ilyen személyiséggel is bevállalná a második gyereket?

Hamarosan 1 éves lesz a kislányunk és néha már elgondolkodtam ezen a dolgon.A terhesség nagyon váratlanul ért anno mert nem úgy terveztem volna hogy még nem élünk együtt a párommal és házasok sem vagyunk. Terhesen mentem férjhez végül és még nem élünk úgy külön anyagiak miatt. Mostanra már tervben van de nehezen tudunk döntést hozni. Sajnos előjött a szülés utáni depresszióm is bár orvosnál nem voltam vele és segítségünk is van a kezdetektől fogva. Hasfájós volt az elején és nagyon sokat sírt a kórházban is mert nem tudtam szoptatni rendesen a bimbóvédő miatt. A nővérek sajnos egyből ezt ajánlották így hasfájós lett. Szóval nehezen éltem meg vele az első időszakot és még most is néha kimerülök ingerült leszek a fáradtságtól. Az a baj hogy mindig is egy zárkózott természet voltam és nem tudok sokat beszélni, állandóan szórakoztatni. Nem tartom magamat valami jó anyának mert nem voltam szerintem még erre megérve. Lehet várnom kellett volna még ezzel a gyermekvállalással de most már kár ezen agyalnom. Igazából nem tudom hogy szeretnék e majd testvért neki, pedig nekem is van 2, férjemnek 1, így nem tudom milyen egykének lenni. Férjem bevállalná ha én is akarom viszont nekem kellene velük lennem hétköznaponként és főként nekem kellene nevelni őket. Akinek ilyen alapból a személyisége vállalna így 2.3.gyereket? Mi az előnye hátránya ha valakinek 2-3 gyereke van? Jelenleg én eggyel is nehezen bírok.