Jó lenne egy testvér a lányomnak, de minden ellene szól. Ti mit tennétek a helyemben?

Ha csak azért szülnél még egy gyereked a saját preferenciád ellenére, hogy a lányodnak legyen testvére, az kicseszés lenne

1. a lányoddal, mert öntudatlanul is ráterhelnéd, hogy miatta kínlódsz, plusz muszáj lenne szeretnie, mert ha nem, akkor is ő lenne a hibás,

2. a kisbabával, mert valójában nem akarod őt.

Ennek fényében szerintem egyértelmű, én mit gondolok. Ne szülj csak ezért.

Valahol olvastam, hogy ne testvért szüljünk a meglévő gyerekünknek, hanem második gyereket magunknak. Ezzel maximálisan egyetértek.

Azért ne szülj, mert "kell". Nem kell. Egykeként is lehet boldog élete a gyereknek, sőt... Semmi garancia arra, hogy szeretni fogják egymást, hogy jó testvérek lesznek. Ez a közös szoba dolog sem szimpi nekem, meg hogy "majd megszokja"... Én kisgyerekként is szerettem elvonulni, egyedül játszani, magamban lenni. Nem éreztem volna jól magam, ha a "birodalmamat" meg kell osztanom egy nálam kisebbel, aki szétpakolja a dolgaimat, nem hagy békén, ha építek valamit, lerombolja stb. Ha lesz egy 2 éves koráig éjjelente 6-7 alkalommal ébredő gyereked a nagy mellett, mit csinálsz a naggyal? Rántasz egyet a válladon, hogy "majd megszokja", vagy hogy "elmúlik ez idővel"?

Nekem már az bőven elég lenne az indoknak, hogy sem a terhességet, sem a szülést nem akarom.

Az első kettő bőven elég ahhoz, hogy ne szülj. Ezek azok, amik valójában ellene szólnak. A többi csak bullshit, ha akarnál még egy gyereket, akkor azok a dolgok pont nem sokat nyomnának a latba.

Amúgy sokan felnőttek testvér nélkül, és normális ember lett belőlük.

Biztos nem szülnék, amíg én nem érzem úgy, hogy akarom. Nálunk is benne volt a pakliban, hogy egyke marad a kislányunk, egy ideig nem akartunk/mertünk kistesót vállalni, mert a terhesség is problémás volt. Végül 3,5 év korkülönbséggel lett, mert mégis elkezdtünk rá vágyni. De mivel ez a terhesség is ugyanolyan volt, harmadik tuti nem lesz. Nagyon örülök, hogy lett a kisfiunk, egy tündér és imádjuk, de még egy terhességet nem merek vállalni.

Ha ennyire minden porcikád tiltakozik, és az az egyetlen érv, hogy legyen tesó, felejtsd inkább el.

Amúgy a közös szoba tényleg szívás. Nekem sose volt külön szobám, a 3 évvel fiatalabb húgommal voltam összezsúfolva. Minden percét szívből utáltam ennek a helyzetnek, állandóan irigykedtem azokra, akiknek van saját szobájuk, mert sose volt nyugtom tőle. Én elég jól elvagyok magamban, neki meg felnőttként is a lételeme, hogy legyen társasága és valakit nyúzhasson, szar volt így, hogy el se tudtam vonulni előle sehova. Nálam ezért prioritás volt a külön szoba, legkésőbb iskolás kortól. Mikor a kicsi született, még csak egy kétszobás lakásunk volt, de már folyamatban volt a házkeresés. Úgy tuti nem vállaltam volna még egy gyereket, hogy tudom, hogy esély sincs nagyobba költözni.