Ki hisz a csodákban?

Én nem egészen értem miért a férfit kell meghurcolni. Nem tudom mennyire tisztáztátok ezt a kapcsolat elején, de jelenleg teljesen érthető, hogy 41 évesen, két felnőtt gyerekkel már nem akarja újra kezdeni. Nem egy játékbabáról, vagy egy hörcsögről van szó, hogy jaj de önző, nem keresi a párja boldogságát, hanem egy gyerekről, akiről még közel 60 évesen neki is gondoskodnia kellene. Nem értem miért baj az, ha belátja, hogy ez neki már nem fér bele. A kérdező közel a 40-hez, amikor elkezdett járni az illetővel, sejthette, hogy ebben akadhat különbség, tehát nem ártott volna már akkor tisztázni és bele se kezdeni, ha ez akkor ki lett mondva. Ha hitegette úgy más a helyzet, de ez nem derült ki a leírásból.

Kérdező én kérdeztem és abszolút nem rosszindulatból, hogy nincs-e mentális zavarod. Nekem továbbra sem érthető hogy tudsz ilyen könnyelműen, gyerekesen beszélni olyan dologról, ami nyilvánvalóan egy nagyon nehéz, életre szóló döntés. Talán a feszültségedet akarod csökkenteni, de nem biztos, hogy ennek ez a megfelelő módja. Ha tényleg vágysz rá, az az idő múlásával megfogja mérgezni a kapcsolatotokat és nem csak gyereked nem lesz, de egyedül, vagy páros magányban fogsz megöregedni. Kicsit késő már új partner után nézni, de nem lehetetlen és egy pici esélyed még van arra, hogy legyen párod is, gyereked is. Ha komolyan vágysz gyermekre, nem tudod ezt megemészteni, a párodat fogod okolni, hogy ez nem adatott meg neked, akkor inkább most menjetek szét és add meg magadnak az esélyt mással, mert később csak rosszabb lesz.