Azokhoz szólna a kérdésem, akik nehezen vagy sajnos egyáltalán nem estek teherbe. Mi számít bántó magatartásnak egy gyerekes anyukától?

Nem mindenkinél érdemes belekérdezni, mert nem mindenki szeret róla beszélni (ha pont rossz hangulatban van esetleg). Ha magától belekezd a témába akkor nyugodtan kérdezősködhetsz, mert szeretne róla beszélni.

Kerüld a szokásos rossz szöveget amit szeretnek egy meddő párnak mondani: "engedd el, majd akkor jön", "ne stresszelj rá", "biztos sikerülni fog"(ezt nem lehet tudni). Van egy baráti pár akinek van 2 gyereke, semmi problémám nincs a szituációval. Nagyobbnak keresztszülei vagyunk, kisebbik pont akkor született amikor nekünk is született volna, de elvetéltem. Szívesen járunk/járok velük össze.

Viszont sógornőmből egyre jobban elegem van, mert 2020-ban csak panaszkodni tudott egyfolytában, válás miatt, 2 gyereke miatt. 9 és 7 éves a 2 gyerek, és egyfolytában megjegyzéseket tesz, hogy milyen könnyű gyerek nélkül, mennyire nem ér rá semmire, mintha férjem néha le akarná beszélni, hogy gyereket akarjunk, mert ő megbánta az egészet. Mi pedig küzdünk már lassan 5 éve, ezt tudja is. 3 lombikon vagyunk túl, és tavaly ebből 2 vetélés lett. Ezt mind tudja is, nekem már találkozni sincs kedvem vele. Mi pont gyereket szeretnénk, ő meg csak panaszkodik hogy az milyen rossz ha van.

4-es jókat mond tényleg.

Egyébként Kérdező már az hogy ez megfordul a fejedben, abból látszik hogy empatikusabb vagy sok más embernél.

Valóban, ne tegyetek kommenteket ("na, be fogtok vére valamit jelenteni?" "most már igazán belehúzhatnátok!" á lá sógornőm), ne vájkáljatok a dologban, kivéve ha a másik felhozza. A kéretlen tanácsok (próbáltad az x...et? jaj csak ne görcsölj rá! stb.) felejtősek.

Jó, ha nem 110%ban csak a gyerekekről fogtok beszélni,de persze a beszélgetés nagy része úgy is róluk szól majd, de ha pár felnőttes témát becsempésztek, máris jobb.

Szia! Én érintett vagyok a témában, mert 4 év után jött össze a baba. Az idő alatt viszont szívesen voltam kisgyerekesek társaságában, mert nagyon szeretem a gyerkőcöket és ilyenkor mindig kihasználtam az időt egy kis kötetlen babázásra vagy játékra, ha nagyobbak voltak. ☺️

Ha valakivel úgy jött ki, még el is meséltük, hogy hogy alakulnak a kivizsgálások, hol tart a folyamat, mi a gond stb. Ilyenkor örültem, ha csak simán végighallgattak érdeklődéssel, de nem kezdtek el észt osztani, hogy de miért nem próbáljátok meg ezt vagy azt stb. Ami nekem rosszul tudott esni, amikor panaszkodtak a gyerekre, hogy "Ne tudd meg, nem alszunk már 2 éve." "Nektek milyen jó még, hogy csak ketten vagytok, cserélhetnénk egy hétvégére." Stb. Ezek elég tapintatlan megjegyzések.