Voltatok már olyan helyzetben, hogy szeretnétek kisbabát, de a férjetek nem szeretne? Es mindig csak halogat, ezért nem meg azért nem? Ti mit tettetek? Van valami ötletetek?

Szia! Én azt tanácsolom, legyél türelmes. Párom 30 éves, én 28. 3 és fél éve vagyunk együtt, én már régóta szeretnék babát, ő mindig kitalált valami kifogást, éreztem rajta, hogy várna. Kapcsolat elején mindig mondta de jó lenne, kisfiú lesz, szóval tervezetet. Mikor én is eljutottam arra a pontra, hogy a kapcsolat stabil egy gyerekhez, ő hirtelen behúzta a kéziféket, kitalált mindent. Azt tanácsolták, hogy próbáljam nem ezt fújni neki, ne érezze eröltetésnek. Nem is beszéltünk róla úgy kimondottan, néha azért odaszúrtam milyen jó lenne. Január óta nem védekezünk. Eddig is csak megszakítással, de mióta beléptünk 2020-ba, szó nélkül, számomra úgymond meglepetésként nem védekezünk. Bár vezetek menzesz naptárat, egyenlőre nem traktálom a napokkal mikor kelle, a sorsra bízom. Most élvezzük a hónapok izgalmát. Majd akkor számolgatunk ha elmúlik ez a járványhelyzet. Ha meg így is sikerül, akkor mérhetetlenül boldogok leszünk🥰

Sok sikert kívánok nektek! ❤️

Nálunk is én szerettem volna hamarabb babát, bár közrejátszott, hogy egyszer azt hittük terhes vagyok, mert sokat késett, hol ott előtte soha. Mikor már kezdtem beleélni magam és meglett a teszt is megjött a havim, onnantól indult bennem az, hogy márpedig anya akarok lenni. Párom ekkor nem állt készen, kérte várjunk még. Nem volt mit tenni nem firtattam tovább a témát, bár nekem nehéz volt. Fél év múlva közölte jöhet a baba. Akkor érezte kész magát, illetve mondta ő még nincs rá készen, de stabil a munkahelye így, ha jön a baba jöjjön, majd kész lesz rá, ha itt lesz :) A sors fintora, hogy 7 év kellett a kis csodánkhoz :D 26 éves vagy, még van időd bőven, tudom, hogy nehéz nem akarni, mikor egyszer már eldöntötte az ember, hogy kell. Egy gyermek vagy kell vagy nem, ha egyszer kell, akkor nincs többé olyan, hogy jaj most mégse. Szereted a férjed, jól megvagytok, ő azt monda majd pár év múlva, akkor bizony légy egy kicsit türelmes :) Éljetek. Igen lehet babával is élni, de ég és föld a különbség. Egészen más. Én 7 évig álmodoztam a gyermekemről, pedig épp elkezdtük élvezni, hogy utazunk, bulizunk . A kicsi ezt megváltoztatta, bizony hiányzik a szabadság, de nem cserélném el semmi pénzért. Szóval, ha már így vagytok minden megvan, valósítsatok még meg pár tervet, főleg amit a párod szeretne és akkor ő is könnyebben bólint a kicsire :) Sokkal szebb lesz, ha majd együtt szeretnétek már biztosan.

Kitartást neked, addig tervezgessetek ezt azt, te meg készülhetsz közben a babatémával, olvasgass sokat, ha esetleg ez segít :) Mire én a szüléshez értem, sztem levezettem volna a sajátomat is XD

Minden jót nektek és legyetek együtt boldogok :)

Hát nem tudom, egyrészt nem szabad erőltetni, de másrészt meg azért elég szemét dolog, hogy tudja, hogy vágysz rá, ki is várod az időt, amiben megegyeztetek, aztán meg gerinctelenül kihátrál, hogy mégse. Érthető, ha fél, de a te kérésed is. Beszéljétek meg, hogy ez így tisztességtelen.

Nekem megijedt a férjem rögtön az első védetlen aktus után, gondolom ráérzett a súlyára, kért egy év haladékot, hogy felkészüljön mégis csak. Mondtam, hogy ez baromi aljas, hogy már én beleéltem magam, de legyen. A karma, vagy nem is tudom, viszont dolgozott, mert az az első is sikeres lett. Imádja a kölyköt. 🤭