Belevágtunk a babaprojektbe, de elbizonytalanodtam. Éreztetek már így?

A te pároddal én se vállalnék gyereket. Nem véletlenül lép le annyi "apa" a francba. Eleve ezeket a kérdéseket félelem nélkül fel kéne tudnod tenned neki is, de ha egy kapcsolatban egyszer is elbizonytalanodsz, hogy ezt a kérdést mégis hogy mondd neki, ott komoly baj van.

Lehet, hogy most nem hiszel nekem, de hidd el, hogy a saját bőrödön fogod megtapasztalni, hogy van akinek nem szabad szülni... Vagy max úgy, hogy elfogadod, hogy már alapból van egy "gyereked".

Ezekről a dolgokról vele beszélgess. Ha nincs kommunikáció, nincs megoldás sem. Ennek ilyen nyuszika és fűnyíró szaga van... már előre elgondolod mi lesz.

Ha ebben nincs konszenzus, akkor egy gyerekbe belevágni ketten, felelőtlenség! Ha nincsenek ugyanolyan irányelveitek az életre nézve, hogy honnan hova tartotok, akkor akármekkora most a szerelem, ez meg fogja enni. És ha ebben lesz egy gyerek, az meg meg fogja szívni...

Szerintem sem jó ötlet neki szülni. És nem azért mert szeret játszani a gép előtt. Az én férjem is szeret. Bár még soha nem láttam játszani, mert csak akkor csinálta ha én dolgoztam, ő meg otthon volt. (egyikünk sem a hétfőtől-péntekig dolgozós) Amióta gyerekünk van azota néha telefonon játszik esténként és ennyi.

Nem játszom el, hogy ő tökéletes, mert a legkevésbé sem az. Kerüli a házimunkát, bár ha kérem akkor szó nélkül megcsinálja. De magától kb sosem. És valami baja van a fiókokkal, mert soha nem képes egyet sem becsukni teljesen, amitől agyvérzést kapok.

De kérés nélkül jön velünk védőnőhöz, mert őt is érdekli. Ha nem tud ott lenni, akkor egész nap faggat, hogy "jó de mit mondott még?" Elmegy a doktornőhöz tápszer receptért. És mindig ő vezet ha együtt megyünk valahova, hiszen ő minden éjjel alszik, én meg egyszer sem. Ezt még csak kérnem sem kell, természetes számára. Ezzel tud segíteni a minden napokban. És még így is szoktam azt mondani, hogy két gyerekem van, mert utána is állandóan pakolhatok ha itthon van 😄