Kivagyok ettől! Ne ítéljetek el csak muszáj kiírnom és érdeklődni hasonló helyzetben van e, volt e vki?

Nehezen megy, tudom, ugyanez volt nálunk is. Egy évig próbálkoztunk, és az a baba is elment. Eléggé padlón voltam, de jött egy elhatározás bennem.

Első sorban elmentem a nőgyógyászomhoz, kértem egy teljes hormon kivizsgálást. Elvégre hiába próbálkozol, ha valami baj van,úgyse jön össze a megfelelő kezelés nélkül. Szerencsére nálam minden oké volt, így azt javasolta az orvos, próbálkozzunk, jön ha jönni akar.

Így aztán úgymond elkezdtem élvezni az életet, vásárlás,mozi, kikapcs és a lehető legkevesebbet akartam gondolni a leendő babánkra.

Ha jött párom gyereke, csináltunk programokat, semmi extra, kis játszótér, játszóház, fagyizás ezaz..

Közben persze szedtem a szokásos vitaminokat, magnéziumot folsavat és elhagyhatatlan az e vitamin és omega 3. Ezek segítik a progeszteron termelést, ami pedig a megtermékenyített petesejt megtapadásában játszik elengedhetetlen szerepet.

Na, végül, amikor már elengedtem a témát, és nem vártam rá, nem depiztem amikor megjött, akkor nem jött meg. 1,5 év volt.

Szóval. Tudom nehéz, de el kell engedni kicsit a dolgot, a kivizsgálást nagyon javaslom, mert pl nővérem is szenvedett 8 hónapot, mikor elvittem magammal a dokihoz, kiderült valami pco hasonló dolog,3 hónapnyi kezelés után pedig jött a gyerek.

Tehát az elengedés, a stresszmentes élet is fontos szerintem, illetve a vitaminok amik hasznosak a női szervezetnek.

Mi 4 éve vagyunk együtt, a párom gyerekei 3,5 és 8 évesek voltak amikor megismerkedtünk. A gyerekekkel is rengeteg konfliktus volt, nagyon sok minden miatt és ők is úgy jöttek össze az exfeleségével, hogy kb egyszer voltak együtt, egyébként a nemi életük nulla volt. A másodiknál főleg.

2 éve szeretnénk gyereket. Úgy néz ki mostanra sikerült, lombikkal. A lényeg a férjem támogatása volt végig! Rengetegszer sírtam miatta, hogy nekik hogy összejött, nekünk meg sehogy... Igazságtalannak éreztem. Én jártam pszichológushoz, mert nem szerettem volna, hogy ez kihasson a mi kapcsolatunkra és a gyerekekkel való kapcsolatra, hisz ha megszületik a kicsi, mégiscsak féltesók lesznek. És tudtam, hogy ezt magamban kell lerendeznem. Persze a férjem segítségével, aki végig mellettem volt mindenben, minden vizsgálatnál, minden sikertelenségnél, minden nehéz pillanatban. És most - ha még nem is felhőtenül, de - örülünk :) 8+5 hetesen.