Tudnátok olyan rossz nevelési módszert mondani vagy traumát ami miatt a gyerek szégyenlős, félős, csendes marad? A 4 év utáni korra gondolok. Mivel kb 2-4 éves koráig amúgy is szégyenlősek.

Ha mindig le van torkolva, elveszik az önbizalmát, ha egész gyerekkorában azt hallgatja h ő buta, úgyse tud megcsinálni semmit stb. Évek során ez vezethet oda h nem lesz önbizalma és ezért félős lesz.

Az első jól mondja. Meg mondjuk ha nem dícsérik meg, kigúnyolják ilyesmi.

Azom mulik a dolog hogy hová és milyen helyzetbe kerül bele a gyermek. Pl az anyuka ugy vállal gyereket hogy sújjos betegsége van és a gyermeke amig a anyukájával él addik kiteszi a saját detegségének ( elesős rángatózós rosszullétek) miatt. Hiába nem tehet róla a szülő. Az ilyen gyerekek nem fognak segiteni a rosszullét esetén. Egyszerü hétköznapi dolog a FÉLELEM, UNDOR. Csak egésséges szülőknek szabad gyereket válalnia előfordulhat az is hogy tizenéves korára nem fogja szeretni a szüleit. Ez garantáltan tönkreteszi a családot a gyermemkel nem tudják elfogadtatni az olyan betegséget ami sok rosszuléttel jár. Nem szabadna a gyerek elütt káromkodni, verekedni stb. Fontos a felelösség. Csak három példát irtam a rengeteg rossz példákról.