Létezik, hogy 4,3 kg-os babának kevés a 750-800 ml tápszer naponta?

Az én pici fiamnak gyakorlatilag 2-3 hetes kora óta nagyobb a táplálékigénye, mint ahogy azt a kora vagy a súlya indokolná, szóval simán elképzelhető nálatok is. Ő 9 hetesen bőven 1200 ml-t megevett naponta, igaz, akkor már majdnem 5 kg volt, de ez így is jóval több, mint amennyit elvileg kellet volna ennie. Nála ezt annak tudták be, hogy a korához képest sokkal fejlettebb, mozgékonyabb baba, így természetes, hogy nagyobb az energiaigénye is. Ha a te babád is mozgékony, keveset kakil (azaz szinte minden felszívódik, amit megeszik), és hirtelen lelassul a súlygyarapodásának üteme, akkor valószínűleg ez lesz a probléma. Mindenesetre érdemes kipróbálni, hogy többször adsz neki, vagy akár az étkezési adagját is növelheted (az én fiam simán alapból 180 ml-t evett már egy étkezésre, néha még repetát is kért), legrosszabb esetben visszabukja, ha túl sok neki. Amúgy nálunk ahogy nő a baba, egyre kevésbé mutatja a nagyon pici korában megszokott jeleit, amik akkor arra utaltak, hogy éhes, most már csak leginkább dühös, hisztérikus sírással tudatja a világgal, ha enni szeretne :-) És ő is kb 7-8 hetes kora környékén kezdte el levetkőzni a kezdeti kis szokásait. Természetesen ha a babád rendszeresen visszabukja, amit a megszokott adagon felül kap, és továbbra is nyűgös, akkor valószínűleg más okozza a gondot, ahogy azt az első válaszadó is említette, igen sok ártalmatlan, könnyen kiküszöbölhető tényező is állhat a sok sírdogálás hátterében. Én leginkább azért írtam le a tapasztalataimat, mert nekem úgy tűnt, a szakemberek (a kórházban a csecsemősök, gyerekdoki, védőnő) megszokásból sokszor csak az átlagos gyerekekre jellemző információkat, "szabályokat" mondják el alapból, és ha mi ettől eltérőt tapasztaltunk, akkor általában ha rákérdeztünk, hogy előfordulhat-e, amire gondolunk, akkor mindig az lett a válasz, hogy hát, végülis nem ez általános, de simán lehet. Számomra ez kicsit megdöbbentő is, hogy nem hívják fel a figyelmet, hogy mekkora eltérések lehetnek az egyes gyerekek igényei, képességei között ugyanabban a korban, így én is eleinte elég sokszor elbizonytalanodtam a saját megérzéseimben, persze végül mindig helyesnek bizonyult az anyai ösztön :-) Szóval olyan esetekben, ha nem tudsz lényegében ártani vele a picinek, szerintem érdemes lehet kicsit eltérni az "aranyszabályoktól", és kísérletezgetni, hogy mi válik be...