Mi a véleményetek arról, ha valaki önként választ császármetszés a biztonságosabb szülés érdekében?

Azt gondolom, hogy semmi közöm hozzá. Mindenki válassza azt amit a legjobbnak gondol mintsem, hogy végigrettegjen egy terhességet. Kinek jó az? A fejletteb országokban a nőknek megvan a joguk, hogy döntsenek. Ismerek olyan nőt nyugati országban aki az első szülésénél tokáig repedt, komplikációk léptek fel úgy térdelték ki belőle a fiát, horrorként élte meg a szülést és mindenfajta problémája lett utána. Nem szült volna több gyereket ha ráerőltetik a természetes szülést annyira rettegett az első után.

Ezt a sok bunkó parasztot pedig aki úgy gondolja, hogy joguk van másokat elhordani, minősíteni és a méhükben turkálni mélységesen lenézem, nagyfokú korlátoltságra és unintelligenciára vall az ilyesfajta megnyilvánulás. Nem attól leszel te a nagybetűs NŐ és ANYA, hogy 15 órán át vajúdtál, véresre karmoltad a férjed karját és majd belehaltál a fájdalomba. Ezt csak azok a nők használják fokmérőnek tapasztalataim szerint akik mást nem igen tudnak felmutatni az éltben. Nem itt tartana ez az ország sem ha mindenki elkezdene végre a maga dolgával törődni ahelyett, hogy a mellét verve ócsárol másokat. Szégyelljétek magatokat.

Egy nő aki egyébként természetes úton, fájdalomcsillapító nélkül, gátvédelemmel tankönyvbe illően szült de ettől nem érzi magát felsőbbrendűnek senkinél. Elfogadás a kulcsszó.

Kérdező: ha találsz olyan orvost aki keres neked indokot a császárra (sajnos ugye csak úgy nem választhatod, sok esetben ez extra pénzt jelent az orvosnál vagy pedig magánkórházban van erre lehetőség) akkor inkább válaszd azt ahelyett, hogy a szülésen stresszelsz. Többet árt a babának a sok stressz mint egy császármetszés.

Leszrom! Mindenki azt csinál magával és a gyerekével, amit akar! Csak aztán nem jöjjön nekem hitet téríteni, hogy a csm így, meg csm úgy!

Nekem az az elgondolkodtató, hogy ha valaki ennyire fosik a komplikációtól, az miért akar magának még egy műtétet is???

Volt már egy császárom, így most a másodiknál gyakorlatilag választhatok. Még nem tudom, hogy fogok dönteni, az orvosom sem sürget, nem is befolyásol, szóval max a pro és kontra érveimet tudom megosztani.

Sok tévhit kering a császárról, pl hogy nem fáj, hogy kényelmes, hogy utána nehéz a szoptatás, vagy hogy gyenge, beteges, küzdeni képtelen lesz a gyerek, csak mert nem ment végig a szülőcsatornán. Ez MIND baromság.

A császár fáj. Nem ott és akkor arra a pár percre, amíg a kitolás tart (nyolc órát feküdtem kétperces fájásokkal, szóval tudom, hogy a kitolásig vezető rész milyen), mint a hüvelyi szülés, hanem még napokig. Meg ami nekem iszonyú volt, hogy a műtét után hat órát kellett feküdnöm, rendszeresen bejött a nővér, és teljes súlyával megnyomta a hasam. Ha nem lett volna katéterem, biztos, behugyozok a fájdalomtól. Persze lehet, hogy így is, csak fogalmam sincs. Az se volt egy leányálom, hogy még két napig egy műanyag retiküllel mászkáltam, amibe egy csövön át a véres getva folyt a hasamból. Nem Nagyon élveztem a műtő tükrőződő plafonján viszontlátni a tájképet csata után, de a csontig hatoló hideget sem műtét közben. Az érzéstelenítés helye frontokkor még mindig fáj.

Az is fáj, hogy az ősanyák szemében én most már mindig csak egy másodrendű polgár, egy rossz anya leszek, mert nem sikerült megszülni a gyereket.

Szóval nem, a császár nem leányálom. De én már ismerem, és ez mindenképp mellette szól. Azt sem bántam, hogy nem szabdalták szét a gátamat. Vagy hogy nem kellett aggódni, hogy vajon oxigén hiányos lett-e a gyerek. De azért irigyeltem a kismamákat, akik szülés után egy órával már talpon voltak és tüsténkedtek. A hüvelyi szülés fájdalmától nem félek. Attól félek, hogy szétreped a császárhegem. És valószínűleg ez az, ami dönteni fog, mert ez a félelmem minden másnál erősebb.

Mindent összevetve én még nem tudom. Szerintem aki még egyiket sem próbálta, az fusson neki természetesen, aztán ha gond van, ott a császár - én így futottam neki az elsőnek. És hálás vagyok a hozzáállásomért, mert ha megrögzötten akartam volna a hüvelyi szülést, akkor bizony nagyon mély depresszió jött volna.

Te vagy, aki napok óta itt vekeng, hogy "biztonságos szülés"-t akar??

Nincs olyan, hogy biztonságos szülés...mindegyik rizikós, akár természetes, akár császár. Azt csodálni fogom, ha nem buggyansz meg így szülésig, hogy, naponta - kétnaponta itt kattogsz ezen!

Az ősanyák gyülekezete megint megszólalt. Utáljuk együtt a császáros nőket, mert az nem szenved ám utána meg az nem fáj ám.

Aki esetleg nem tud szoptatni az a sátán gyermeke 😀🙈

Kérdező. Egyik sem kellemes. Mind a kettőnek megvan a pozitív és a negatív oldala. Az biztos, hogy nem úszod meg a fájdalmat a komplikáció pedig bármikor felléphet.

Egyébként az a véleményem, hogy ez egy egyéni döntés. Nem lehet tudni, hogy az adott nő miért dönt így. Éppen ezért képtelen lennék ilyen modorral írni a császáros nőkről mint a kemény gyksok

Döbbenetes válaszok... Ti anyukák vagytok? Hogy tanítotok elfogadást a gyerekeiteknek?

Részemről mindenki úgy dönt a testéről ahogy akar, ígyis úgyis anyuka válik belőle és szül(!), akár így, akár úgy. De itthon azért első babánál nyomós indok nélkül elvileg még nem lehet választani.

A magam részéről bár féltem a fájdalomtól, nem volt kérdés, hogy természetesen szeretnék szülni. Az élet azonban máshogy hozta... 6 héttel a kiírt időpont előtt életmentő császárom volt.

Hát nem mondanám sem fájdalommentesnek, sem egyszerűnek. Nem részletezem, mert ahogy én nem tudom elképzelni milyen vajúdni, úgy akinek nem volt császárja, az nem tudja milyen ott a műtőben és utána.

Amúgy ezt a hülyeséget, hogy a császáros babák nem küzdenek meg később semmiért...😆 Láttátok már pl korababát? A legnagyobb harcosok, mely egész életükben elkíséri őket. Az időre született babáknál pedig csak temperamentum kérdése, ami ugye született adottság.

Az is nettó hülyeség, hogy császár miatt nem tud valaki szoptatni. Aki nem tud az nem ezért nem tud (és szögezzük le, hogy ettől még kiváló anya válhat belőle). Nekem kb 10 órával a műtét után már volt tejem, úgy, hogy baba nem került mellre, hiszen inkubátorban volt.

Ha ezekutan bemerek vállalni egy második gyereket, én bizony már császárt fogok választani. És nem azért mert könnyebb..

Talán azok véleményét kellene meghallgatnod, akik mind két módon szültek. Vagyis az első baba hüvelyi úton, a 2. baba császármetszéssel jött a világra.

Én mind két gyerekemet hüvelyi úton szültem, és örülök neki. 39/N

És akikekkel én eddig beszéltem, mind azt mondták, hogy a császár később gyógyul.. sokáig nem tud emelni, minden. De szerintem egy nőgyógyász, szülésznő elmondja neked szakszerűen.

[link]

Én természetes szülést terveztem.Viszont császár lett belőle téraránytalanság miatt, annyi mázlim volt, hogy a programcsászár előtt éjjel beindult a szülés így valamennyit vajúdtam, ez lelkileg kicsit segített az olyan véleményeken túllépni, hogy biztos csak a ,,könnyebb utat választotta mert manapság már mindenki császárral akarja a babát, nem akar szenvedni".Pár száz évvel ezelőtt én és a gyerekem is meghalt volna.Manapság meg már életben lehet ilyen esetben maradni.Én ezért hálás vagyok, hogy egészségesen megszületett a fiam, hogy van és nevelhetem.

Viszont szándékosan, ha orvosilag nem indokolta volna semmi nem választottam volna, mert rosszul viseltem az ébren végzett műtétet és a felépülés is nehezen ment és mellette ott volt a baba akiről gondoskodni kellett.A természetes úton szült anyák már pár órával később simán sétáltak,mikor az ember 6 órával műtét után még csak ott tartott, hogy jaj istenem csak tudjak felülni az ágyba és elindulni és még sorolhatnám.

Mindenkinek joga van úgy szülni ahogy szeretne.De a két szülés között választó nőknek meg joga van a megfelelő felvilágosításról, hogy melyik után mi vár rá és hogy mitől óv és mitől nem a császármetszés vagy épp a szülés.Szerintem itthon nem nagyon van ,,tájékoztatás" császár előtt, hogy utána mi lesz.Azok akik propagálják, hogy mennyire jó volt és pikk-pakk 1-2 hét alatt úgy meggyógyultak, hogy el is felejtették szerencsések, de nem ez az általános.