Volt más is így az életben?

Fiatalon(18-20év között) nem várt terhesség, "fiatalkori szerelem" miatt. Majd jött a pofára esés, fiú eltűnik az életéből, nem fizet, nem keres, felszívódik. Egyedül, esetleg szülői segítséggel viszed végig, otthon tanulós leszel és részmunkaidős, míg a gyerek nagyobb nem lesz. Aztán kb 10 év múlva újra párt találsz, de itt már több a tapasztalat, valóban egymásba szerettek, házasság lesz belőle. És ettől a másik férfitől leszel újból terhes.

Kérdés, nálatok a nagyobb gyereked nem érzi kívülállónak magát, hogy fogadta el? És az új párod hogy viszonyul a nem saját gyerekhez? Te mit érzel így sok év elteltével, mennyire bántad meg a múltat, örülsz, hogy végül igazi családod lehet?