Császármerszés vagy természetes szülés?

41 vagyok, két éve szültem a harmadik gyerkőcöt.

Mindhárom természetes szülés, pokoli fájdalmakkal, iszonyat szenvedéssel.

Ha szülnék még, csak császárral.

Szörnyű a szülés. Persze a vége jó, de addig?!

Lehet nekem még viszonylag friss az élmény.

Nagy korkülönbség van a gyerekek közt, volt időm felejteni.

20,13,2 évesek.

volt mindkettő

mindegyiknek van előnye és hátránya

kérdés neked mi a fontos ?

Elsővel sok kórház után császár lett, nem választhattam. Utána úgy tűnt minden rendben, de mélyvénás trombózist kaptam (két hét intenzív osztáy, apa otthon egyedül babázhatott). Másodszorra - csak az előzmények miatt, mert egyébként nincs hajlamom a trombózisra, végig kellett vérhigitóznom (amitől többek között a csontritkulásom lett) , de - megpróbálhattam a VBAC-ot (bár végül nem sikerült), mert nálam a nőgyógyász és az angiológus is erre szavazott.

A császár biztonságosabb a babának, de nagyobb a kockázata az anyára nézve, és hát az sem mindegy, hány gyereket szeretnél. (Pl. valószínűleg nekem lett valami összenövésem - nőgyógyász szerint ez elég gyakori a pláne többedik császárosoknál, akár évek múlva - , de ezt csak laparaszkópiával lehetne kideríteni, amit még nem vállaltam be, és anno a hasizmom szétnyílása, ami szintén gyakoribb császárosoknál, ami közrejátszhatott a gerincsérvem kialakulásában... szóval ezúttal is csupa nyalánkság, bár nem életveszélyesek).

Egyébként persze bőven vannak, akik meg a hüvelyit szívják meg, ők meg gondolom a császárra szavaznának. Akár hüvelyi, akár császár, hiába agyalsz és szavaztatsz, nem lehet irányítani, szülés még mindig amolyan természeti esemény.

Én császárt szerettem volna, de sok méhműtétem volt egy fejlődési rendellenesség miatt, ezért azt mondta az orvosom, hogy ha még szeretnénk több gyermeket, akkor próbáljuk meg inkább természetes úton, mert nem akarja még tovább szabdalni a méhem. Így is az előzményeim miatt erősen esélyes volt a császár, amivel tisztában is voltam, de úgy egyeztünk meg az orvosommal, hogy a legkisebb problémánál is visz a műtőbe, ha nem mennének tankönyvien a dolgok, ha meg igen, akkor csakis nyerhetek egy sima természetes szüléssel.

Végül 5 óra 2 perces, erős fájásokkal vajúdás után mégis császár mellett döntött az orvosom, mert a nagyon sok oxitocin ellenére sem tudott a méhem hatékonyan összehúzódni; se nem tágultam, se a babám nem illeszkedett be.

Mindezek ellenére szeretnénk még babát, de most már csakis császárral, még akkor is, ha én nagyon lassan épültem fel utána. Az előzményeimmel együtt ezt tartom magunknak a legbiztonságosabbnak, és ebben ezek után már az orvosommal is egyet értünk. Egyáltalán nem is bánom, hogy a vajúdás fájdalma ki fog maradni, mert az szörnyű volt.