Nem igazi így már a szülés?

Normális ember ilyen fájdalmak között nem foglalkozik azzal, hogy mások szemében gyengének tűnik-e, ha érzéstelenítőt kér. Nem attól leszel hős vagy jobb anya, ha többet szenvedsz.

Kijött a gyerek? Akkor a szülésed pont olyan igazi volt, mint bármelyik másik.

Engem mindig csak az érdekelt a szüléssel kapcsolatban, hogy a végeredménye egy egészséges baba legyen, akivel majd teljes életet élhetünk.

Az, hogy maga a szülés ehhez képest hogy zajlik le, egy cseppet sem foglalkoztatott; sem előre, sem utólag.

Úgy voltam vele, hogy a cél érdekében bármit kiállok, amit muszály; de élek a kor adta lehetőségekkel, hogy könnyebb és számomra szebb lehessen, hogy ne az az 'élmény' maradjon meg belőle, hogy 'én ezt soha többé...'; mert eleve több gyermekben gondolkodunk.

Végül a kislányom döntötte el ezt a kérdést azzal, hogy sok óra vajúdás után sem szállt le, és nem illeszkedett be a szülőcsatornába, így császárral született meg. És egyáltalán nem bánt, hogy nem én nyomtam ki, mert a végeredmény a lényeg, ami egy életre szól. A szülés ehhez képest max. egy nap, ami feledhető...

Tervezzük a tesót is hamarosan, de egy műtét miatt (ami nem az előző császár); már sohasem fogok tudni természetes úton szülni; de ez egyáltalán nem érint rosszul, én 'csak' egy egészséges gyermekre vágyom.

😃Ez most komoly?

Hallod, ez legyen a legnagyobb gondod. De ha ennyire zavar, majd legközelebb nem kérsz fainságból, aztán meg az lesz a bajod, hogy mennyire fájt.

Én egyiknél se kaptam, pedig jaj de örültem volna neki. Az utolsó 1 órás szülésembe azt hittem, ott döglök meg, annyira intenzíven fájt.

Az első szülésem 19 óra volt. Nem volt fájdalomcsillapítás. Azt hittem ott pusztulok meg az ágyon.

Most 39 hetes vagyok, rettegek a szüléstől, épp ezért ha lesz rá lehetőség tuti kérem a fájdalomcsillapítót. És nem fogom magam emiatt kevesebbnek érezni!