Régen - nem is volt az olyan régen - mi történt azokkal akiknek fájásgyengesége volt, nem tágul tál megfelelően?

Gondolom az, ami nálam lett: Egybefüggő iszonyú fájdalom, nem éreztem a tolófájást sem, nem tágultam, a baba szívhangja leesett 100 alá, és foglalt volt a műtő...

Azonnal cselekedni kellett.

Az ügyeletes tágított, a vékonyka dokinőm meg térdelt a hasamon (ezt más doki könyökkel csinálja), úgy préselte ki a fiamat.

Szerencsére egészséges, és nekem sem lett semmi "maradandó károsodásom".

Kérdés, hogy mennyire régenre gondolsz? Nagyanyáink korában már nagyon sok dolog hasonlóképpen működött. És én nem mai pipi vagyok, anyám 70 éves elmúlt, de már ő is kórházban született.

Aki azt írta, hogy "akkor még" nem volt császármetszés: mégis mikor? Magyarországon az első sikeres császármetszést 1890-ben hajtották végre. És ez nagyanyáink, hanem déd- és ükanyáink kora inkább.

Úgyhogy nagymamámtól nemigen halhattam ilyet. Már akkor is voltak gyógyszerek, nem a középkor volt ám. Talán lassabban haladt a szülés, de ha szükséges volt, akkor elvégezték a császármetszést is. Nyilván kevesebb elektromos/elektronikus berendezés volt, de az orvosok is mások voltak. Első gyerekemnél (1992-ben született) egy olyan dokibácsim volt, aki még kézi hallgatóval hallgatott szívhangot, és szülés előtt egy hónappal a hasam megtapogtásával megsaccolta, hogy hány kg lehet. Az UH sokkal pontatlanabb, mint ő volt. :-)

A 20. században már bőven volt császármetszés, szóval valahogy kiszedték...

Egyébként nagymamán a 30-as években született (a fővárosban, már kórházban). Ekkor kb. 26 ezrelék volt Magyarországon átlagosan a neonatális csecsemőhalandóság. Az nem olyan magas. Ennél magasabb volt a néhány hónaposan-néhány évesen bekövetkezett csecsemőhalál száma. Tehát maga szülés kevésbé volt veszélyes, mint az utána levő betegségek.

Kérdező! Nincs tökéletes konstrukció az élőlények között, állatoknál is igen gyakran előfordul, még macskáknál is, ami azért egy kevésbé domesztikált faj, tehát nem a tenyésztés miatt van ez (nyilván eltekintve most egy-két kutyafajtától) szóval ez nem az emberi anatómia sajátossága, ez oltári baromság.... És a "közhiedelemmel" ellentétben nem túl okos dolog napokig vajúdtatni az anyát. A szülés ugyanis a a magzat-anya közti törékeny hormonváltozások hatására indul meg, fontos szerepe van benne a méhlepénynek is -mely innentől kezve a "elveszíti" a magzat táplálásának funkcióját: ergo ha túl sokáig nyújtják a szülést a magzat mindenképpen belehal. Továbbá ha leválik a méhlepény vér kerül a méhbe. Ezután az anya van veszélyben, mivel mérgezést kaphat.

Állatok esetében is előfordul, van hogy az oxi megoldja, van hogy császár lesz a vége, van, hogy belehal az állat.

El lehet gondolkodni, hogy megéri-e kockáztatni, meg azon is, hogy állatok esetében is előfordul komolyabb indok nélkül (2017-es Szaporodásbiol. konferencián pont volt erről egy előadás). Szóval lehet ellenszenvezni az orvosokkal, hogy nem tolerálják a lassú szülést, de nem tudom hanyan perelnének miután hagyják "nyugton vajúdni" anyukát, aztán világrahozna egy szefós gyereket, akkor már egyből hibás lenne az orvos, miért nem kötötték be az oxit, tolták a műtőbe, vagy szekálták még kicsit anyut....