Régen - nem is volt az olyan régen - mi történt azokkal akiknek fájásgyengesége volt, nem tágul tál megfelelően?
Nem kötekedek, nekem is az volt és császár lett belőle. Őszintén kiváncsi vagyok, valaki egy nagymamától hallott-e ilyesmit. Mi volt régen ha nem tágult valaki megfelelően, nem voltak elég erősek a fájások? A baba bent nem marad.
Az állatvilágban előfordul ilyesmi? Falun nagyon sok kis állat születik és nem hallottam hasonlóról sem, se oxigénhiány és társai.
Az állatviágban kicsit as a helyzet, mert ott a kölykök arányban kisebbek az anyához képest, ezért nem lehet jóformán komplikáció. (Ahol felmerülnek problémák, azok a háziállatoknál vannak, mert a tenyésztés során rossz irányba feljödtek sok esetben.)
Régen, ha nem haladt a szülés, akkor vártak, hogy csak meglesz valahogy, elöfordult akár több napos vajúdás is néha, és vagy sikerült idövel mégis megszülni a babát, vagy meghalt a baba, az anya vagy mindkettö. Nem véletlen, hogy régebben igen sok nö halt bele a szülésbe, és negm feltétlen fertözésbe, hanem éppen ilyen esetekbe.
Az oxigénhiányos születés sem volt ismeretlen, csak akkoriban nem az okot nevezték meg, hanem hogy a baba értelmi fogyatékosan született.
Nagyanyáink borzalmas körülmények között szültek. Hanyatt fekvés, lábak a kengyelbe, aztán hajrá. Senki nem lehetett ott velük. Oxitocin infúzió meg császármetszés már akkor is volt. Vagy kitágították kézzel. Illetve volt egy fogó nevű szerszám. Ezzel megfogták a baba fejét ès kihúzták. Ha kicsit erősebben húzták a kelleténél, elpattant a baba gerince, és lett egy nyomorèk gyerek.
Amíg otthon, bábával szültek a nők, a bábának megvoltak a praktikái. Masszázs, pózváltások, gyógynövények, bor.
És debizony, előfordult, hogy "bent maradt" a gyerek. Magas volt mind az anyai, mind a csecsemőhalálozás. Amíg otthon szültek a nők, csak azok élték túl, akik meg tudták szülni a gyereket. Ez most nagyon gonosz dolog, de akkor még működött a természetes szelekció. Nem bírod megszülni, akkor meghalsz te is meg a gyerek is, nem adod tovább a "hibás" génállományodat.
Aki nem tudta megszülni a gyereket, meghalt. Régen ez nem volt ritka. Kegyetlennek hangzik, de a régi orvosoknak. voltak olyan eszközeik, amellyel feldarabolták a gyereket méhen belül, és darabokban kiszedték, így legalább az anyát megmenthették.
Szüléskor károsodott, oxigénhiányos gyerek azért volt kevesebb, mert az ilyen újszülötteknél gyakran társulnak egyéb problémák, pl. az agykárosodás miatt nem tud rendesen szopni, nyelészavara van, bélsarat lélegzett a magzatvizben, ezért súlyos tüdőgyulladással indít, stb. Így a kiszáradás, alultápláltság, fertőzés miatt meghaltak miellőtt még a fejlődésbeni elmaradás kiderült volna.
Csecsemohalandosag ? Mond valamit ? Semmit nem tudsz ezekrol a dolgokrol ?
Ha megkerdezed a nagyszuleid vagy veluk hasonlo korut , szinte minden csaladban volt halott, halva szuletett gyerek.
Úgy tudom, hogy állatoknál nagyon ritka, mivel csak az embernek olyan az anatómiája, hogy elakadhat (még a Bibliában is benne van emlékül e kivételessé vált helyzetünk, hogy "megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülöd gyermeked"). És régen bizony sokan belehaltak a szülésbe vagy jöttek sérülten világra - a középkorban többek között azért készült annyi portré terhes nőkről és volt annyi bice-bócán vagy kukán született. Aztán az iparosodással a kórházi körülmények a fertőzésveszély miatt csak jó nagyot rontottak a statisztikán (mert nem tudták, hogy boncolás és szülés között kezet kéne mosni, amíg nem jött Semmelweis :).) Sajnos még ma is van, aki belehal a szülésbe (szövődményeibe), ha a fájásgyengeségbe azért már nem.
Régen vagy "nem is olyan régen" :) az emberek abban nőttek fel, hogy a szülés veszélyes dolog, az élet nem mindig úgy alakul, ahogy tervezték, és jellemzően sok gyereket vállaltak, hogy abból egy vagy kettő megérje a felnőttkort. Ma általában egyet, max. kettőt terveznek, de azokat természetesen szeretnék tökéletes egészségben tudni és (érthetően) el is várják, hogy ehhez minden orvosi segítséget megkapjanak akár a fogantatástól a diagnosztikán át a császárig, csak közben egyre kevésbé vesznek részt a saját szülésükben és egyre kevésbé tudják elfogadni, ha valami nem a tervek szerint alakul.
Itt van a fajasgyengesegrol, egeszen pontosan a vajudas nem haladasarol egy aktualis nemzetkozi allaspontot osszefoglalo cikk:
Illetve arrol egy rovidebb kivonat letoltheto az oldalon.
A fajasgyengesegnek sok oka lehet. Peldaul ilyen a kulso kornyezet megvaltozasa (leall a folyamat a korhazba erkezeskor), a no nem erzi biztonsagban magat (szinten leallhat ilyen esetben), kivulrol tul koran adott oxitocin (nem allnak keszen meg a receptorok a fogadasara, a tagulas sem haladhat igy megfelelo utemben), mozgasban korlatozas, pl. ctg-zes, vagy egyeb korhazi protokoll miatt, vagy kotelezoen felvett fekvo testhelyzet. Sok dolog van, ami leallithatja a folyamatot. Csaszarmetszest egyebkent mar regebb ota vegeznek, veszhelyzetben megcsinaltak, de inkabb az volt a jellemzo, hogy tobb idot hagytak a vajudashoz.
Pl. sok olyan dolognal, aminel ma csaszaroznak Magyarorszagon, hagytak siman megszulni az anyat (pl. toxemia, egyebkent Hollandiaban pl. nem csaszaroznak ezert, ahogy a fajasgyengeseget is mashogyan ertelmezik, ott joval alacsonyabb is a csaszar aranya).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!