Más is ilyen türelmetlen és nyűgös a várandósság végén? Pedig imádom már most a kisasszonyt, és nem panaszkoni akarok ezzel a kérdéssel.

Én a 37. hétben vagyok és tudom, hogy mit érzel. Nekem is már minden bajom van, egyszerűen úgy érzem magam, mint egy nyolcvan éves perszóna. Én komolyan mondom, hogy nem tudom elképzelni, hogy leszek még olyan aktív, fitt és hajlékony, mint a terhesség előtt. :-(

Egyre inkább kikészülök attól, hogy míg egy éve még a lábaimat is a nyakamba tettem, most már az külön művelet, hogy éjszaka kimásszak az ágyból pisilni (és van rá alkalmam bőven). Úgy megyek, mint egy mamóka, nekem már nem is a gyomrom ég, mert a pocakom leszállt, de a több hetes folyamatos gyomorsav felmarta a nyelőcsövemet és borzasztóan fáj. És igen, én sem tudok aludni. Kényelmetlen a fekvés és gyakran felébredek az éjszaka közepén, pörög az agyam, ábrándozom arról, hogy milyen lesz, ha már kint lesz a fiam.

Ennyit a panaszkodásról.

Egyik felem már nagyon várja, hogy kint legyen. A másik felem viszont nem bánja, hogy még egy-két hétig bent van. Hihetetlen, de tegnapelőtt rendszeres összehúzódásaim voltak vagy két órán keresztül és ahelyett, hogy berohantam volna a kórházba szülni végig azon gondolkodtam, hogy még nincs itt az idő, még nem tudom elképzelni, hogy holnaptól már van egy gyerekem, még van pár hetem. Végül az összehúzódások lecsitultak én pedig azóta nem is vagyok már olyan türelmetlen, lustizok sokat és élvezem ezt, amíg még lehet!

Próbáld meg valamivel lefoglalni magad, tudom, hogy ez lehetetlen, de kicsit tedd félre a babadolgokat, ne azokat pakolgasd, hanem nézz tévét, legyél a pároddal, reggelizz úgy és akkor, amikor akarsz, mert lehet, mert ezek az utolsó napjain önállóságunknak! :-)

Könnyű és szép szülést!

Szia!

Nekem is jó volt olvasni az előző válaszokat. Mivel ugyanezeket érzem, itthon kicsit panaszkodtam, a család pedig letolt, hogy milyen nyafi vagyok, és nekem most felhőtlenül boldognak kellene lennem. Boldog is vagyok, csak nem felhőtlenül:)

Mindamellett, hogy olyan vagyok mint egy bálna a parton, még tele vagyok félelmekkel is. Félek a szüléstől, aggódom hogy jó anyuka leszek-e, és el sem tudom képzelni magunkat külön!

Persze már nagyon várom!

39 hetes