Mit gondoltok a fiatalon való gyermekvállalásról?

Teljesen egyetértek, Kérdező. Nem mondom, hogy nincs, de ritka az olyan pár, akik a húszas éveik elején kerültek össze tapasztalatlanul, és még mindig együtt vannak akár 20-30 évvel később is.

És ritka szerintem az a fiatal is, aki huszonplusz évesen felelősen vállal babát.

Azok közé tartozom, akiket éppen érint a kérdésed...

Korán megismerkedtünk a párommal, még nem voltam 19 amikor összeházasodtunk. Mindig 3 gyereket akartunk, úgy gondoltuk, szép sorban jönnek majd. 22 évesen szültem az elsőt, sajnos halva született. A második terhességemet elvetéltem a 3 hónapban. Ezek után az orvos 2 év pihenőt kért, hogy kimásszak a depresszióból és a testem is helyre jöjjön.

A fiam akkor született, amikor 24 voltam. Persze végig stresszeltünk, nehogy megismétlődjön az első alkalom. Bár nem volt minden rendben, mert eltörték a fiam kulccsontját, örültünk nagyon. A lányom másfél évvel később jött, és csak hajszálon múlott, hogy életben maradt,mert a nyakára tekeredett a köldökzsinór. 26 múltam akkor.

A két kicsivel végig itthon maradtam, hogy nevelhessem őket, de ez anyagilag teljesen kimerített minket. Visszamentem pár évig dolgozni, majd amikor felvetődött, hogy jöjjön-e a harmadik gyerek, már szorított az idő... 34 évesen jött a kicsi lányom, de rosszul feküdt a hasamban, teljesen kicsavarodott a nyaka, így sűrgősséggel császármetszésst kellett alkalmazni, hogy ne törjön el a nyakcsigolyája egy erősebb fájásnál...

A kérdésedre válaszolva : Ha várunk, hogy karriert építsünk, vagy hogy minden rendben legyen, soha nem lett volna 3 gyerekem. És a párom kitartott mellettem, ahogy én is segítettem őt. Válságok voltak nálunk is, hazudnék, ha azt írnám, hogy nem, de még mindig együtt vagyunk 26 év után is...

Nem tudom, mennyire ritka ez, de mi nem bántuk meg, hogy a gyerekeket fiatalon vállaltuk.

Egyáltalán nem értek egyet, talán azért, mert engem is érint.

24 évesen szültem, nem is értem, hogy tudod te ezt kívülről megállapítani, hogy nem éltem, dolgoztam, tanultam előtte, nem strapabíró a kapcsolatom.

Ebben nem lehet általánosítani, ahogy az idősebb korosztályban sem. Intelligencia hiánya mindenkit egy kalap alá venni.

Eltem eleget. 18voltam amikor elmentem dolgozni es mellette tanultam.

23evessen szultem es orulok h fiatal anyuka vagyok. Vagyok olyan talpraesett h egyedul megoldon a gyereket es a csaladom hal Isten eleg osszetarto es h kell van segitseg.

Apjaval nem vagyunk eggyutt. Azota van ujj parom. Nem sok hatranyat erzem h gyerekem van. Es nem alt meg az elet.

30asok es 40esek is valnak el boven.