Emlékszel mi volt az első gondolatod mikor megláttad legelső pillanatban a gyerekedet?

Igen. Apakent a kezembe nyomtak egy ronda, uvolto husgombocot. Egybol szerelem lett. Kesobb gondolkoztam rajta, hogy ha abban a pillanatban elviszik es beteszik ezer masik baba koze, egybol felismertem volna. Az erzest magat szerintem nem lehet leirni, de a legjobb dolog a vilagon.

"de jó, hogy kijött végre"

"Milyen tàskàk vannak a szemei alatt, pont mint az apja "😅

Rémes volt a szülés, így mire kibújt, addigra totál kész voltam a vérveszteségtől és a láztól, a babát is a férjem kapta meg. Arra viszont emlékeztem, hogy fogadtunk 5 Ft-ban a férjemmel, hogy milyen színű szeme lesz, és megkérdeztem, milyennek látta. Én győztem a kékkel, de azt az 5-öst azóta is elsumákolja.

"Tiszta az apja!"

Miután megszültem a szülésznő a popóját felém fordítva mondta, hogy fiú. Akkor az volt a gondolatom, hogy "tudom, de az arcát mutasd már, ne a sgét", aztán a kezembe adták, az első gondolatom az volt "de ki van ázva a kis keze" (41 hetesen szültem).

Úristen,mikor lesz ebből gyerek? 30.hétre született.

Az első lányom amikor megláttam csak azt vettem észre hogy milyen pici és szinte annyinak láttam a fejét mintha az öklöm lenne. Csak néztem hogy milyen picike. Pedig 39 hétre született 3200 grammal. (császárral) A második lányomat amikor megláttam szinte dejavu érzésem volt, mert kb full ugyanúgy nézett ki mint a nővére. :D

Felkiáltottam, hogy “úúristen milyen picike” :D Felnevettek a szülőszobában :D Nem volt olyan nagyon kicsi pedig, de nekem olyan meglepően aprónak tűnt 2900 gramm és 48 centi gyönyörűség :)