Vbac sikertelenül, jogos ha valaki ilyenkor teljes letargiaban van?

Nettó hiszti.

Kis korkülönbséggel amúgy sem javasolják a vbac-ot.

Egyébként mit kell ehhez feldolgozni, örüljön, hogy élnek! Ostoba!

Szeretnék természetesen szülni, de régi műtéti hegek, és szemműtét miatt nem lehet...ez van...

De eszem ágában nincs ezen hisztizni, meg szomorkodni. Mert nem az számít hogy én mit szeretnék, vagy, hogy milyen "szülési élményre" vágyom hanem, hogy a legbiztonságosabb legyen az eljárás. Nekem és a kicsinek is...mert már nem csak én vagyok hanem ketten vagyunk. És ha a szakemberek szerint császárral leszünk mindketten biztonságban, akkor rájuk fogok hallgatni nem az "önző ösztöneimre"

Tragédiának nem éltem meg h császárral szültem. De azért szerettem volna megtapasztalni a hüvelyi szülést. Az izgalmat mikor, jönnek a fájások, elfolyik a magzatvíz stb. Azt h a baba végig velem van (caak vizsgálatokra viszuk el)

Félreértés ne essék, örülök h egészségesek vagyunk mindketten. Kicsit szomorú h nem tapasztalgatom meg a fent említett dolgokat. De ennyi. Nem kell ezt túl dramatizálni.

Leleszek pontozva de nem ertem mit vannak sokam oda h azt megkell tapasztalni. En 2x szultem csaszarral,es semmi bajom azzal h nemtudom.milyen a természetes uton valo szülés.. nem értem miért olyan fontos. Igen a babának jobb (nem mindig amúgy) de én orulok h csaszaros lettem.. ott szenvedtek harman mellettem akikkel egy napon szultem. Mind term.uton (oke mindenki mas,van aki a csaszart viseli rosszabbul) de nem banom. Es nem erzek hiányt, ürességet semmit.. imadom a fiam és a lanyom is. Szoptatni is tudtam, sírtam mikor megmutatták őket és lehet h nem tették egyből rám. De 2 óra múlva megkaptam őket kis időre aztán egyre több időre.

Ezt egy kicsit tulzasnak tartom h sokan ezzel vannak elszállva. A szülés "csak" a kezdet.. a lenyeg ami utana van. ;

#8 miért ne akarhatná valaki átélni? Nyilván nem lettem amiatt depis, hogy a két egészséges gyerekem császárral született. De ettől Függetlenül amikor megtudtam (10 óra vajúdás után), hogy megint császár lesz, csalódott voltam. Mert abban a pillanatban már biztos volt, hogy nem fogok soha természetes úton szülni.

Azóta persze már a múlté, de nekem el kellett engednem ezt a dolgot.

Nem hiszti volt, mint ahogy írták, mert magamban rendezte el.

#1 válaszoló voltam.

Nem azzal van a gond szerintem, hogy valaki vágyik az élményre. Mert ha tehetném én is természetesen szülnék. (Mert így kétséges meg tudom e kapni a babát a szülés után, tudom, hogy nehezebb lesz a regeneráció, és félek h az első napokban a heg miatt nem tudom majd tökéletesen ellátni a kicsit.) Szóval én megértem miért szeretné valaki ezt az utat...

De amikor ez a vágy egyesekben olyan erős, hogy ellenszegülnek az orvosuknak, semmi esetben nem akarják elfogadni a gyógyszereket, és ha mégis császározzák őket utólag ócsárolják a kórházat, orvosokat akik szerintük "belekényszerítették" őket. (Nem egy ilyen cikket olvastam, sőt csoport is alakult az ilyen anyáknak akik "megerőszakolásról beszélnek) Na ez viszont felháborít. (gondolom ha meg az elhúzódó szülés miatt oxigénhiányos lenne a baba akkor meg az lenne a gond.)

Az orvos/ szülész nem véletlen van ott, bízni kell bennük. Talán nem mindig az anya vágyait, tartják előlegesen szem előtt, hanem az ő és a baba egészségét (és lehet emiatt hamarabb rendelik el a műtétet mint az anya szükségesnek érezni) de nekem ez akkor is fontosabb mint a "vágyaim".