Tényleg létezik olyan, hogy valakinek nem fáj a szülés? Hogyan lehetséges ez?

A vajúdás görcsös jellegű fájdalom, az mindenkinél jelentkezik.

Maga a kitolás nem feltétlenül fáj, inkább ahhoz hasonlítanám, mint amikor székrekedése van valakinek és erőlködik, de nem jár fájdalommal. Legalábbis az már nekem nem fájt.

Illetve ott van a fájdalomhoz való hozzáállás is. Kamaszkoromban harcművészetet tanultam és eleinte panaszkodtam az edzőnek, hogy ez fáj, az fáj. (Nyújtás, egymás rúgása, ütése) Ő mondta, hogy a fájdalmat tekintsük a barátunknak és ne küzdjünk ellene. Ez a vajúdás alatt is eszembe jutott. Egyszerűen eltereltem a figyelmemet, üveges szemmel révedtem a semmibe és igyekeztem megfelelően lélegezni. Kibírható volt, bár tény, hogy fájdalommal járt.

Másik példa foghúzás: a bölcsességfogam bedurrant, ki kellet húzni. Eleve nagyon félek a fogorvosoktól. A doki fél órát "udvarolt", mire hajlandó voltam kinyitni a számat. Amikor sikerült megfelelően ráilleszteni a fogót a fogamra, kérdezett valami bonyolultabbat, amin el kellett gondolkoznom. Mire észbekaptam, már ki is húzta a fogamat. Mivel elterelte a figyelmemet, nem éreztem fájdalmat.

Ez a fájdalom érdekes dolog. Nekem végül császárom lett, de voltak fájásaim. Indításra mentunk be, de en reggel óta éreztem, hogy feszül a hasam es a derekam. A kórházban a ctg mutatta, hogy erős összehúzódásaim vannak, es ahogy a szülésznő ezt kijelentette, egyből erősebbnek éreztem attól a másodperctől, hogy a tudatomban ez már fájás volt. A másik meg, hogy par napos csaszaros heggel borzasztóan szenvedtem, nagyon fajt a hasam, de be kellett rohanni a babánkkal a kórházba mert kicsit ránk ijesztett, és rohantam a lépcsőn és semmilyen fájdalmat nem éreztem, sőt egyaltalan semmit amíg vizsgálták. Mikor kiderült hogy oké minden és hazajöhettünk, beültem az autóba és egyből megint nyilalgatott a hasam...

Nagyon nem mindegy tehát, hogy az ember hogy “viszonyul” a fájdalomhoz, ezen is múlik, hogy éli meg