Akkor most jó dolog vagy mégse a császármetszés?

Nézd, ez a "gyűjtsük már össze": hetente kiírja ezt a kérdést vki, beírid keresőbe hogy császármetszés és többszáz kommentet olvasgathatsz. Én úgy kezdeném a gyűjtést.

De: nem kezdem, mert a kérdés nem megválaszolható. Van 4 császáros ismerősöm, egyik már másnap simán sétált, másik 1 hétig alig járt, továbbá egyiknek utána vissza kellett mennie mert nem vérzett hetekig nagyon nagyon (szövődmény). Ugyanez természetesnél: valaki hónapokig nem szexel mert fáj a heg (varrás), van aki meg a 6 hetet sem bírja ki és semmi baja. Van aki reped, van aki tágul és vágni se kell.

Ide fogja írni sok nő hogy neki milyen volt, de hidd el attól nem leszel okosabb. Mert minden szervezet és szülés más. Ez a varázsmondat, ami miatt felesleges mások szüléstörténeteit összevetni.

Igen, mindenki a saját szüléstörténeteit tudja elmesélni. Íme, az enyém: a kisfiam (első baba) császárral született, sürgősségi volt, nagyon csúnyán mekóniumos volt a víz, miközben én már 7 órája vajúdtam, és ujjnyinál jobban nem tágultam. Egyébként nem volt para, gyorsan megvolt, mindenki jól volt, én másnap már sétáltam a karomon a kisfiammal.

Ezután 21 hónappal született a kislányom. A dokim támogatta a hüvelyi szülést, bár aggódott a császáros előzmény miatt (a hegem egyébként optimális vastagságú volt), nagyon alaposan monitorozott vajúdás alatt. Mégis megtörtént a legrosszabb: szétrepedt a belső hegem, és ezt csak úgy vettük észre, hogy szinte semmi fájást nem mutatott a gép, én pedig üvöltöttem az egy pontra koncentrálódó fájdalomtól. Na, annak valóban komoly sürgősségi császár lett a vége.

Szval valóban ahány ember ls ahány szülés, annyiféle történet.

Az én személyes véleményem pedig az, hogy kisebb a valószínűsége annak, hogy a kisbaba császár közben sérül, mint hüvelyinél. Akármennyire az a természetes, manapság rengeteg a hüvelyi szülés közben bekövetkező probléma, ez az arány a császárok esetében jóval alacsonyabb. Nincs elakadásveszély, épp ezért csökken az oxigénhiányos állapot veszélye is, és még sorolhatnám. Persze, az anyára nézve némiképp veszélyesebb, nagyobb a műtét utáni szövödmények lehetősége. De én mindig azt mondom, hogy a baba szülessen meg épségben, az anya pedig felnőtt szervezet, sokkal könnyebben túljuthat egy szövődményen, mint egy újszülött az oxigénhiányon, kulcscsonttörésen, koponyabevérzésen egy esetleges vákumozás miatt.

Első babám császárral született,a 2. és később a 3. is természetes úton.

Nekem a természetes volt a könnyebb,az összes komplikációjával együtt.De volt aki mondta h neki meg a császár volt könnyebb.

Mindenki más,mind2 szülési módban van rizikó.

Én az első császár után mélyvénás trombózist kaptam, pedig nincs rá hajlamom. A másodiknál fogalmam sem volt, mi legyen, megbeszéltük, hogy ha jól alakulnak a dolgok, legyen az ajtó, ha nem, marad az ablak. Végül elfolyt a magzatvíz, 8 óra múlva is tök zárt volt, az is császár lett. De van rokonom, aki a másodikat természetes szülte császár után, mert hamarabb akart felépülni és visszamenni a családhoz.

A császár az anyára nézve veszélyesebb komplikációkkal járhat, de mint írták, tök egyéni, ki mit hogyan él meg és azt pláne senki nem fogja tudni, mi lett volna, ha a másik utat választja.