Még nem vagyok várandós, de félek a szüléstől, a párom viszonyt lekicsinyli a problémákat, és nem együttérző egyáltalán. Volt valaki ilyen helyzetben?

A párod hozzáállása nagyon problémás. Ha számára nem fontos a te szülés utáni kényelmed, egyfelől fogalma nincs az egészről, másfelől egy szikrányi empátia nem szorult bele. Ilyen férfinak NEM SZABAD szülni!!! Ha már most így áll hozzá, mit fog tenni akkor, ha neadjisten végighányod a terhesség első felét, és magadról sem fogsz tudni gondoskodni? Akkor is azt fogja mondani, ne hisztizz már, ezt minden nőnek ki kell bírni? Egy ilyen embernek lövése sincs róla, mit jelent kivérzetten az életben maradásért küzdeni, vagy épp a drasztikus kialvatlanságtól szenvedni.

Minden terhesség, minden szülés, minden baba és minden gyermekágyas időszak más, és mindegyik lehet földi pokol, ha nem olyan ember áll melletted, aki megérti a nehézségeket és próbál támogatni. Viszont megfelelő társ mellett a legnehezebb terhességet/szülést stb-t is könnyen és boldogan át lehet vészelni.

Egyébként pedig a magyar kórházi viszonyok mellett nagyon is fontos lenne, hogy mindenkinek jusson VIP szoba, akinek igénye lenne rá. Nekem sajnos nem jutott, és a magyar egészségügynek köszönhetően úgy mentem haza egy nem egyszerű szülés után, hogy három napig egyáltalán nem aludtam. Ha akkor az anyukám nem áll mellettem úgy ahogy (a férjemre ugyanis én sem számíthattam akkoriban), most valamelyikünk már nem lenne életben.

Ezzel nem még jobban megijeszteni akarlak, mert egyébként csodás élmény a terhesség és a szülés is, de ha valaki, én tökéletesen megértem a kórházzal, egészségüggyel kapcsolatos szorongásaidat, és ha jót akarsz magadnak, ebbe a "projektbe" csak úgy vágsz bele, ha a partnered hozzáállása is megfelelő.

Ami a párod többi okosságát illeti: 200 évvel ezelőtt valóban nem volt tápszer, akkor kaptak kecsketejet a gyerekek (meg ugye szoptatós dajkáról is hallottunk már), mert bizony akkor is előfordult, hogy a nőnek nem volt teje. Illetve innen üzenném neki, ha számára a 200 évvel ezelőtt az etalon, akkor nem árt, ha tudja, akkoriban 20 gyerekből kettő érte meg a felnőttkort, illetve a gyermekágyi halandóság is hasonló arányokat mutatott. Akkoriban nem volt születésszabályozás, legfeljebb angyalcsinálás meg a cölibátus, így a nőknek nemigen volt választási lehetőségük, hogy szülnek-e vagy sem. Ne haragudj a következőért, de a párod rettentően primitív. Szerintem menekülj.

Szerintem fel kéne oldoznod magadban ezt a feszültséget. Amiket felsorolsz magadról, azok megoldandó problémák, amiket felismertél.

Nem ciki szakember segítségét kérni, mert valószínűleg az élet más területeit is túlparázod. Én a helyedben először a saját lelkem megerősítésén, a félelmek legyőzésén dolgoznék és picit később vállalnék gyereket, mikor már erős vagyok.

Hogy a férjed szavait így értelmezed és adod nekünk tovább, az nem biztos, hogy igaz is. Ha igaz, akkor valóban nem méltó hozzád.... Viszont! Eleve félelmeid vannak, szóval őt is félreértheted, támadónak tarthatod, miközben lehet, hogy csak biztatni próbál a maga módján. Olyan képzeted nincs, hogy az emberek ellened vannak? Képzeljük csak el:

Te: Jaj de úgy félek, biztos nagyon fájdalmas a szülés!

Férjed: Ne félj, ha annyira fájna, senki sem szülne kétszer és már kihalt volna az emberiség.

Ez rossz válasz?

Te: És ha nem tud szopni a baba és vérzik a mellem, akkor tápszert adok inkább.

Férjed: ugyan már, biztos hogy van megoldás erre is! Ettől még nem a tápszer kell.

Ez rossz válasz?

Te: Van olyan is, hogy VIP szoba. Ott egyedül lennék. Jobb lenne nekem.

Na ez az, amire férjed rosszul reagál.

A VIP részt és a látogatási jogot azt nem értem!

De miért gondolsz máris arra, hogy mi lesz, ha meglátogatnak?? Meg hogy fájni fog a szoptatás és tápszer kell? .

Annyira előre haladsz a félelmeid által vezetve, totál felesleges.

Én nem tartalak emiatt feltétlenül éretlennek, de a gyerekvállalással várnék és elmennék egy agyturkászhoz, aki segít felkészülni. Akár pároddal együtt is. Mert ha vele vannak gondok, akkor majd az agyturkász rendezi!

Ha meg nem tudja rendezni, nem szülnék neki, mert akkor nem lesz társad a gyereknevelésben.

Bár általában az orvosoktól nem félek, de megértem a kérdezőt. Ez fóbia, és ennélfogva irracionális, érveléssel nem lehet legyőzni.

Nálam a fogorvos (köszönet a gyerekkori hentes fogorvosomnak) és a tű (félrekezeltek piciként és szinte hetente szúrtak valamiért) para.

A terhességem alatt a vérvételek előtt szóltam, hogy én kérem szépen nagyon be vagyok f..sva és a vérnyomásom is elmászik. Volt olyan, hogy "jajjneaggódjon" vérvétel után "látja, nem volt semmi gond", felálltam, majd két nővér ugrott oda és kapott el, mert elájultam. Pszichés alapon.

Illetve begyulladt bölcsességfoggal is addig vártam, amíg nem találtam altatóorvost, aki a szájsebészeten 5 percre elaltat. Végül így húzták ki a fogamat, altatásban.

A szülésnél nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, úgyhogy nem agyaltam rajta. Tartottam a fájdalomtól, de szükséges rosszként fogtam fel. Kifogtam egy durván mészárszék típusú szülést, még az orvos feje is véres volt, én meg hat hétig ülni se tudtam. Váratlan komplikációk adódtak, a doki mentett meg. Nagyon fájdalmas (muszáj volt, mert vagy az, vagy elvérzek) beavatkozás is volt érzéstelenítés nélkül, kínomban a dokit szidtam. Másnap győztem elnézést kérni, ő meg mosolyogva mondta, hogy a helyemben ő is anyázott volna.

Néhány hét után rendbejött minden szétbarmolt részem és lelkileg ez nem viselt meg. De ha behoztak volna egy fogorvost, szerintem leugrok a szülőágyról és meztelen alvázzal futok hazáig..

A "párod" egy fillérbaxó, sóher vadász, az ilyennek nem asszony meg gyerek kell, hanem egy tanya tyúkokkal meg disznókkal.

Én nem sz*patnám magam egy ilyen mihasznával, de te dógod.

A férjed felfogása szánomra elfogathatatlan!!!!!! Egy idióta már bocsánat.

De a te félelmeid se jók. Szakemberre van szükséged mindenképp. Egy barátnőm vilt ilyen . Először váltig állította,hogy neki soha nem kell gyerek,utalja a gyerekeket stb .hát elfogadtuk őt ilyennek. Aztán 42 évesen közölte,hogy ő nagyon akar de retteg a szüléstől a fájdalomtól. Teljesen mindegy volt mit mondtunk neki ,mivel érveltünk csak azt hajtogatta ,hogy de kifognak esni a fogai ,meg kitágul odalent,meg mennyire fog fájni. Már lehetetlen volt vele normálisan -beszélgetni erről. Mint egy hisztis gyerek úgy viselkedett . Végül ráhagytuk a dolgot . Sosem szült és most megkeseredett ma akad nő lett . Utalja a világot meg mindenkit . Állandóan dokikhoz jár a képzelt bajaival . Szakemberre van szükséged!!