Ha félek a szüléstől, a nagy fájdalomtól, az esetleges császármetszéstől, az azt jelenti, hogy még semmiképpen nem állok készen a gyerekvállalásra? Vagy ez normális, és nincs ilyen összefüggés?

Nem hiszem, hogy azt jelentené, készen állsz-e. Egy nem valami jó fájdalomtűrőképességgel rendelkező ember nem csoda, hogy tart a fájdalomtól. Én sem bírom a fájdalmat, max. a rövid ideig tartó gyengét, de ha érettnek érzem magam az anyaságra, akkor kiverem a fejemből az efféle aggodalmakat, amúgyis optimista vagyok, miért ne lenne gyors a szülésem? De akárhogy is lesz, túlélem, mindenki túléli, én legalább egészséges vagyok s kb. tuti, hogy veszélyeztetett terhes se leszek, hanem mozgok rendesen várandósan is, mégis valami előny egyesekkel szemben.

Nem hagyhatod, hogy a félelmek vezessenek, ha én azt tenném, jogsim se lenne, nemhogy egyszer esetleg gyermekem. Sok idegen őrült a forgalomban, bármi lehet, brr... De ez nem állíthat meg. S az csak vezetés, ha hobbi és hasznos is, egy gyermek még sokkal-sokkal fontosabb tud lenni :) Túl leszel rajta s elfeledted, az eredmény pedig megmarad, ha minden jól megy s azért az úgy szokott lenni :)

A régieket a sokkal komolyabb veszélyek sem állították meg s még az is természetes, ha egyszer gyermeket akartak...

A helyedben különösen gondosan néznék utána, mivel lehet valamit segíteni a fájdalmakon (tuti van valami keveset, de lehet, hogy számodra mégis sokat jelentő természetes akármi... nem értek hozzá, bocs) vagy kényelmesebbé, jobbá tenni az egészet, mert ha lelkileg jobb neked, akkor a fájdalmakat is jobban kezeled... De a fájdalom nem állítana meg.

Császár utáni pár nap?nekem egy hónapig tartott h fájdalom nélkül tudjak felkelni az ágyból!és qz érzéstelenítő amit adtak még a mai napig szokott fájni a hátam mivel rosszul is szúrták és altatás lett a vége.

Amúgy én a vérvétellel voltam így,és tudtam h várandósság alatt el kell menni párszor vérvételre :D.legyőztem a félelmem a Férjem mindig elkísért de sose volt gond(ájulás :D).

Magától a szüléstől nem féltem.úgy voltam vele fájni fog,elkerülni nem lehet(főleg ha már bent van).igazából én nem is gondolkoztam azon mennyire fog fájni,én jobban utálom a tűket :D

Nem olvastam a válaszokat.

Nekem halál félelmem volt, mikor a szülésre gondoltam, és még babát sem vártam.

Halál félelem.. egy olyan dologtól, amit nem is ismertem.

Aztán terhes lettem. Volt egy 9 hónapon keresztül tartó szenvedésem. (nem ijesztgetni akarlak, de nekem nem volt egy szép terhességem, és ráadásul egyedül csináltam végig)

Minden nap féltem a szüléstől. Már szülni akartam, aztán jött egy jósló fájás én meg jaaj még ne úgy félek.

Aztán eljött a nagy nap. Óriási fájások, egy (bocsánat) disznó vágás (nem császárral), és rohadtul fájt, de mégsem fájt annyira mint elképzeltem.

Másfél év után tudod mire emlékszem az egészből?

Hogy milyen dundi feje volt a kislányomnak, mikor először megláttam, és ahogy a kezembe adták, egyből rám mosolygott.

Akkora fájdalom, de annyira megéri, hogy még 1000x végig csinálnám.

Annyi fájdalommal jár, és szenvedéssel, de megéri. Az egyetlen fájdalom, ami megéri...

Szerintem nincs összefüggés...

Én rettenetesen félek a fájdalomtól.Bármekkorától.

De!Első terhességem egész ideje alatt kb egyszer sem agyaltam rajta,hogy mennyire fog majd fájni,és tulajdonképpen a mai napig sem tudom mennyire fájt,csak arra emlékszem,hogy panaszkodtam,hogy fáj.

Most meg már nagyjából tudom mi a dolgok menete,azért nem parázok.Persze,tudom,nincs két egyforma terhesség,és szülés sem,de majdcsak túlélem ezt is :)

Szóval tedd félre a félelmedet,nem azon múlik,hogy mennyire vagy felkészülve az anyaságra,vagy hogy milyen anya leszel.

Nem, ne aggódj, ennek semmi köze hozzá.

A szüléstől nagyon sok nő fél. Mondjuk én pont nem így vagyok. Holnap kéne szülnöm, de semmi jel, és tök nyugodtan ücsörgök itthon. De majd ha ott tartunk...lesz ám vinnyogás. Most így könnyű, nem tudom, mi vár rám, de ha ott leszek, ez megváltozik. Ettől még a babát nagyon akartuk, szeretjük, és tudom, hogy érte megéri. Ami azt illeti, ez az, ami vígasztal.

Kivéve a császár esetében. Attól nagyon rettegek, de inkább rá se merek gondolni.

Ma 7 hete, hogy szültem. Én is mindig nagyon féltem tőle, a szülés előtt pár héttel pedig még a neten is olvasgattam mindenféle rémtörténetet. Hát ez nagy marhaság volt, azt javaslom, te is hagyd abba. A szülés persze fáj, aki mást állít, hazudik. De én valahogy egy másik tudatállapotba kerültem közben, csak arra koncentráltam, a környezetem nem is nagyon érdekelt. Folyton arra vártam, mikor jön el az a földöntúli fájdalom, amiről sokat olvastam, de ilyen nem volt. Ki lehet bírni :)

Miután megszületett a kislányom, nagy boldogan ettem -ittam, majd aludtam egy jót és már mentem is érte. 2 nappal később pedig bekönnyeztem, mikor a vércukromat megmérték, pokoli fájdalmas tűszúrás volt :-D

Feleslegesen aggódsz :) Ez vissza ne tartson téged az anyaságtól!