Miért lennék rossz ember, ha nem akarok apás szülést?

Terhes vagyok,minden a legnagyobb rendben köztem és a férjem közt, de nem szeretném ha bent lenne. Egyrészt ő nem bírja a vért és az ilyesmit.Neki már az is sok ha menstruálok, fél hogy szenvedek, és a legkevésbé se vonzódik hozzám olyankor. Ez nem probléma, ettől még szeret, de egy szülés ennél ezerszer rosszabb. Kicsit megsértődöt hogy nem lehet bent, de ez az én döntésem. Nem akarok terápiákra járni szülés után, ha netán elmenne a kedve tőlem. Hiába hisz mást,ismerem. A másik ok én vagyok. Határozott nő vagyok, a fájdalmat is jól viselem, de csak és kizárólag egyedül vagyok erre képes. Nem hiányzik hogy bárki lássa a szenvedésemet aki szeret, hogy elveszítsem előtte a méltóságomat. Sokkal egyszerűbb lesz így. A barátnőim meg a szüleim viszont állandóan ezzel nyagfatnak, hogy milyen rossz vagyok, hogy ez egy szép emlék lesz mindenkinek, és hogy ne fosszam meg ettől a férjem. Nem értem ezt a hozzáállást, régen soha nem volt ott szülésnél a férj, mégse lett belőle tragédia. Megértem ha másnak ez fontos, de miért olyan ördögtől való, ha nekem nem?