Hogy teltek a napok a kórházban szülés után?

Egyágyas szobában voltam (nem alapítványi), császárosként.

Úgy jellemezném hogy kaotikus nagyon.

Első nap elég durva volt, maga a műtét , született egy kisbabám aki gyönyörű és egészséges közbe meg még is csak egy kis idegen kis ember megváltoztatja az egész életem, aztán a felkelés műtét után ami életem legdurvább élménye volt, nagyszülők 6-an vannak és persze mindenki jött és jött..

Utána napokba se volt sok nyugtom a látogatóktól, tejem nem indult be ,kisfiamat mikor már visszahozták kapott tápit és kitágult a gyomra ezért az én valamennyi kis előtejem már nem volt elég, nagyon sírt szegénykém, nővérek pótlást nem akartak adni vagy csak nagyon nehezen, ott a lelkiismeret furdalással küzdöttem hogy éhezik a gyerekem.. Közbe persze még küzdöttem a fájdalommal de nem hagytam el magam főleg hogy a folyosó végén volt a nővérszoba ahova 3 óránként elvándoroltam hogy éhes a gyerekem és nincs tejem.

Nagyon vártam hogy hazajöjjünk ,első pár hét még kemény dió de fokozatosan majd összeszoktok, meglesz a napi kis rutinotok, reméljük neked lesz tejed bőségesen, és próbáld meg beosztani a rokonokat, nyugodtan nyisd ki a szád sajnos én erre későn döbbentem rá, és hiszem hogy ez is hozzájárult hogy nem indult be a tejem csak 6. nap.

Fáradt leszel így ha alszik a pici akkor tudsz te is aludni ezek rövid idők mert 3 óránként eszik.

Lehet mèrni a súlyt aztán szopi után is a csecsemősöknél így tudod mennyit eszik ciciből. Megmutatjàk a köldökàpolást pelenkázást aztán ezeket màr te csinálod minden etetés előtt. Meg naponta viszik fürdetni. Mehetsz cicit fejni. Lesz reggel vizit nőgyógyászati meg csecsemős ugyanez este is. Közben ha kell valami szuri gyógyszer jönnek beadni. Jön egy fotós képeket készít a babáról de ez lehet nem mindenhol van. Anyakönyvvezetö is jön majd.

Nem mondanàm hogy unatkoztam. Meg a szobatàrsam is jó fej volt sokat dumàltunk.

Nekem nagyon nyugodt volt a 3 napom. Két ágyas szobánk volt, első nap volt szobatársam, de a másik két napra egyedül maradtam.

Minden nap jöttek látogatók, főleg párom. Így napközben ha épp nem ciciztünk, akkor beszélgettem.

Amúgy elég sokat aludt a fiam, olyankor én próbáltam enni.. Nem voltam éhes mondjuk.. Gyorsan ment az idő. Reggel 6-7 fele ébresztő, reggeli, aztán hamar ebéd lett. A baba vizsgálatokra ment vagy velem volt.

"Szabadidőmben" mindig elmentem zuhanyozni, hogy a gátsebem tiszta legyen. De sajnos amikor már nem volt szobatársam, nem tudtam csak úgy elmenni az alvó babám mellől. Wc-re se. Az már macera volt.

Én se könyvet se semmit nem vittem be magammal. Igazából mindig volt valami. Vagy etettem vagy vizsgálatra toltam be majd ki a fiam, ettem, fürödtem, beszélgettem, pelenkáztam. Az éjjel szerencsére mindig nyugodt volt. Senki nem zavart minket. És végig aludtuk mindketten :) El se hittem..

Szerintem az segít az idő múlásán, ha mindig csinálsz valamit. Ha szerencséd van akkor jófej szobatársaid lesznek akikkel lehet majd dumcsizni. És mivel gondolom első baba, praktikákat is el lehet nézni a tapasztaltabbaktól - vagy épp másik első babással összekaroltok, hogy micsoda új élet lesz ez mindkettőtöknek :)

"De sajnos amikor már nem volt szobatársam, nem tudtam csak úgy elmenni az alvó babám mellől. Wc-re se. Az már macera volt."

Bocs, de ezt nem igazán tudom értelmezni.:-) Miért akadályozott egy alvó csecsemő a zuhanyozásban, vécézésben?