Hogyan indult be nálatok a szülés?

Egy gyermekes vagyok.

Este 9 körül kezdtem el görcsölni, de már napközben is furcsa húzódásaim voltak egész nap.

Eleinte feküdtem, próbáltam aludni, de nem múlt úgyhogy elmentem zuhanyozni. Javasolták, hogy ilyenkor vegyünk egy jó meleg zuhanyt. Ha nem múlik el utána a fájás, akkor ez már a szülés. Hát nem múlt.. Elkezdtem méregetni, de nagyon össze vissza jöttek a fájások. Reggel 6-ig vártam, akkor már többször volt 3 perces mint 8 (egyszer 3 aztán 5 aztán újra 3 majd 8..) és hívtuk a mentőt.

A kórházban fél-1 óra múlva már a szülőszobában voltam. Nagyon lassan tágultam ezért kád fürdőt tudtam ott venni, de van szoba ahol csak zuhanyzó van. Az sokat segített. A szülésznő adott jó tanácsokat, testhelyzeteket. 4 kézláb nagyon kényelmes volt a fájás, ahogy az kényelmes tud lenni.... Meg a párom nyakába csimpaszkodtam, teljes súlyomat ráhelyezve lógtam, az is segített.

Mindenképp a levegővétel az egyik kulcs fontosságú dolog a könnyítésben. Meg én próbáltam - amíg tudtam - figyelni a fájdalmat. Hol érzem, milyennek látom. Amerikában azt tanítják a kismamáknak, hogy fogjanak a kezükbe egy jégkockát és gyakorolják figyelni a fájdalmat. Milyen színű, formájú, hol érzik pontosan. Így az agy másképp figyeli a fájdalmat. De nagyon gyakorolni kell.. :D

Egy nappal már túlhordtam és a kis termetem miatt már nagyon rosszul viseltem a terhességet. Az orvos megvizsgált, kértem, hogy ha tud valami orvosi csodafegyvert, akkor vesse be, szeretnék már szülni.

Megvizsgált, nem volt olyan óvatos, mint megszoktam. De sajnálkozva annyit mondott, hogy még teljesen zárt vagyok, mostanában nem lesz semmi. Menjek vissza két nap múlva, ismét megpróbálja.

Este már hullafáradt voltam, felállt a székről, hogy megyek aludni. Akkor borított el a magzatvíz. Kb. két óra elment azzal, hogy tisztálkodtam, beautóztunk a kórházba. Fájásaim nem is voltak. Éjfél körül adminisztráltak, akkor kezdtek fájásaim lenni. 5 órával később kint volt.

Magát a szülést megszívtam, mert a baba is elakadt, a méhlepényt is művileg kellett kilakoltatni, én meg tele voltam zúzódásos sérülésekkel és jó sok vér vesztettem.

De ez egyéni pech, a vajúdás alatt nem volt gond, nagykönyv szerint ment. A kitolási szakaszban guggoltattak, térdeltettek. Amikor nem történt semmi, az orvos felrakott a vizsgálóasztalra, hogy itt valami nem oké. Akkor derült ki, hogy elakadt. Végül vákuummal szülte meg két orvos, az egyik húzta, a másik nyomta.

Szerencsére időben berongyolt egy egész csapat segíteni, így mindketten károsodás nélkül megúsztuk. Vagyis nekem pár hétig eléggé fájt az alvázam, de begyógyult.

#2 vagyok. Mondjuk volt küzdősportos múltam, ahol nagyon belénk nevelték, hogy a fájdalmat hogyan kell figyelmen kívül hagyni. Én ott tanultam meg erős fájdalomnál egyszerűen kikapcsolni. Az agyam olyankor leáll, üveges szemmel meredek magam elé.

Amikor a méhlepényt kézi erővel próbálták darabokban kitépni, ott már nem használt, az szerintem a létező legnagyobb fájdalom. Vesegörcs, szülés és gyulladt fog elé sorolva.

Kedves előző.

Minden tiszteletem a tied. Erős vagy nagyon.

#4

Köszi, de nem erősség kérdése, nem volt más választásom :) A szülés közben megpróbáltam leszállni az ágyról, hogy meggondoltam magam, ez mégse nekem való. Úgy ugrott rám a férjem meg aki a közelben volt, hogy nana, most már végig kell csinálni, nehogy a kijáratnál szüljek meg.

De tény, hogy az ember sodródik az eseményekkel.

Az biztos, hogy a születése pontos körülményeit addig nem mesélem el a lányomnak, amíg ő maga nem szült :) Ha elmondom, tuti soha nem akar gyereket :D

38+5-nél éjfélkor lefeküdtem aludni, elkezdett szivárogni a magzatvíz, írtam a páromnak hogy lehet itt szülés lesz, elmentem zuhanyozni, bepakoltam a bőröndöt, ilyenek, aztán úgy fél 6 körül elindultam a kórházba ami 45 percre van. Útközben kezdődtek a "fájások" (5 percesek).

A másodikat a kiírt napon indították

Könnyíteni úgy tudod ha elengeded magad és teszed amit az orvos/szülésznő mond, nem idegeskedsz