Ehhez mit lehet szólni?

"Más dolgokban is igyekszik lehuzni.Egyre jobban azt érzem,hogy komplexusa van mellettem."

Ugye tudod, hogy nagyon pengeélen táncol a lelkiterror és a családon belüli erőszak.

Az ő lelki egyensúlya fenntartása meg nem a te dolgod, hanem az ővé. Neki kell ezt kezeltetnie, nem neked. Te nem vehetsz helyette levegőt, ha érted, mire gondolok.

Ha nem változtat, menekülőre fognám, tök mindegy, hogy hány gyerekem van tőle. Futnék jó messzire.

Elsőre is leszögezném, hogy én nem az apát védem, de próbáljuk meg elsőnek megérteni, hogy mi is okozhatja ezt a viselkedést.

A szülővé válás hatalmas és gyökeres változás egy férfi és nő életében, ez tulajdonképpen egy normatív krízisnek tekinthető. A férjed is ebben a krízisben van. 4 nap telt el azóta, hogy az életetek gyökeresen megváltozott. Feltételezem, hogy az első gyermeketek, így ilyesfajta változást még nem tapasztalt a férjed, érthető tehát a viselkedése. Nos, a férjed bizonytalan a jövőre nézve és az nyújtana biztonságot, ha minden a régi lenne.

Ezzel párhuzamban ráébredhetett arra, hogy "hoppá, apa lettem és ezzel nekem mindennemű felelősséget kell vállalnom a piciért" és ezt azzal azonosíthatja, hogy már egy felnőtt és tulajdonképpen a maga korával van problémája, nem a tieddel.(Bár tippem szerint kb. 25-26 vagy azalatt vagytok korban) De ezt a viselkedés a legelsőnek leírt tudható be. Adj neki időt. Tudom, hogy nagyon nehéz és nem is azt mondom, hogy viseld el, de ne csapkodjátok egymásra az ajtót és ne sértődj meg, mert tovább romlik a helyzet. Adj neki időt!

És az, hogy szereti, ha őt is dicsérik, az is természetes, ugyanis 9 hónapig te voltál az első, akiről kérdeztek, ezáltal ő a háttérben érezhette magát.