Leírnád a szülésed napján történt eseményeket?

37+3.hétre szültem, tavaly novemberben. Első baby.

Felkeltem, elmentem bevásárolni, levittem a kutyát sétálni, megfőztem. Semmi extrát nem éreztem, nem volt sem lustább, sem aktívabb a kislányom. Semmi jel nem utalt arra, hogy szülni fogok.

Hajnalban fél 2-kor arra ébredtem, hogy nagyon melegem van, folyt rólam a víz. Forgolódtam pár percet az ágyban, majd hallottam egy pukkanást (ez volt a magzatburok).

Hirtelen azt sem tudtam mi volt az, hiszen első baba. Majd felálltam és kimentem a wc-re pisilni. Ahogy léptem párat, éreztem hogy folyik valami, ami a magzatvíz volt. Néhány percig csak ültem a mosdóban és gondolkoztam, hogy "ez most vajon tényleg az?", "megyünk szülni"? (😅).

Fájások nem voltak. Felébresztettem a páromat, hogy keljen fel, mert szivárog a magzatvíz, jó lenne elindulni a kórházba. Letusoltam gyorsan előtte még.

Kocsival mentünk, beértünk 10 perc alatt kb. Ekkor volt hajnali 2 óra. A cuccaim, és a babáé is már hetekkel azelőtt be volt pakolva, így csak felkellett kapni, és mehettünk.

CTG-n voltam fél órán keresztül, fájásoknak nyoma sem volt. Szülésznő megvizsgált, minden rendben. Felfektettek a szülőszobára, mivel folyamatosan (5 percenként), éreztem egy nagyobb adag magzatvizet, hogy távozik. A fájások csak a 2.adag oxy után kezdtek jönni, 8 óra vajúdás után. Aznap délután 4 óra előtt pár perccel született meg a kislányom (természetesen). Pedig már majdnem császározni akartak, hiszen egyáltalán nem akartam tágulni. Aztán bejött a dokim, megvizsgált, és 4 ujjnyira voltam nyitva, és nem sokkal rá már jöttek is a tolófájások. 2 perc alatt kint volt a babám. 3 nap után jöttünk haza, minden rendben volt. Ma már 5,5 hónapos, 8 kilós boldog kisbaba (😄).

Én csak anyukámét tudom bátyámnál

Felkelt reggel szokásosan indult a nap mama vagyis az anyukája anyunak az ország másik végén volt nyaralni és anya nem akart nélküle szülni már majdnem otthon megszült mert hogy ő megvárja mamát úgy erőszakolták be a kocsiba és úgy a korházba. Nálam meg már annyira "rutinos" volt hogy mikor elfojt a magzat vize ő még kiteregetett majd megnézte a Dallast mert épp izgalmas rész volt akkor még nem volt ám ilyen film felvevő rendszer😅 majd bement megszülni engem.

Én még várhatok 7 hónapig majd akkor tudok saját élménybeszámolót.

Éjjel fél 2-kor felkeltem, mert úgy éreztem, hogy pisilnem kell. Ahogy felálltam az ágyról,kifolyt a magzatvíz, de én azt hittem, hogy bepisiltem... Kimentem a fürdőbe egy felmosóért, de ott megint jött egy adag magzatvíz. Lezuhanyoztam és kb 5 órakor indultunk el a kórházba. Akkor már voltak fájásaim, de elég gyengék...mivel nem volt viszonyítási alapom, büszke is voltam magamra, hogy milyen jól viselem a fájdalmat, azt hittem akkor, hogy a korábban hallott szülési/ vajúdási sztorik csak túlzó sirámok... reggel 7-től kezdtem el vajúdni, hát rájöttem, hogy mi az a fájdalom. 17.30kor született meg a kisfiam. Szörnyű nap volt, de megérte :) 38 hetes és 5 napos voltam.

Könnyű szülést Neked, kedves kérdező, írj majd, ha megszületett a pici! Jó egészséget mindkettőtöknek!

Nekem programozott csaszarom volt, igy abban nincs semmi kulonleges, viszont anyukam esete 34 eve: ment reggel dolgozni a villamoson, mikor is elfolyt a magzatviz a villamos padlojara. Jo, gondolta akkor nem dolgozni megy , hanem szulni. Leszallt, es atszallt egy masik buszra, azzal szepen bebuszozott a korhazba, mindenhol tocsat hagyva maga utan, mert folyamatosan szivargott viz.

34 hetes terhes volt ekkor, koraszules volt, de egeszseges ket kilos lett a testverem.

Felébredtem, rámorogtam a férjemre, hogy ideje lenne lefeküdni, aztán amíg ú aludt, addig én sétálgattam a lakásban, hol lefeküdtem az ágyba, hol felkeltem, néha ráültem a wc-re, többször zuhanyoztam, ha éppen fájás volt akkor mondogattam a hasamnak, hogy "ma megszületel". 3-kor (ekkor kb 3-4 perenként fájt) felébresztettem a férjemet, segített elöltözni, bementünk a kórházba, a szülésznő kitöltötte a papírokat, ültem fél órát ctg-re kötve. Mivel addigra a fájások rendszeressége megszűnt, csináltak egy bekukkantós magzatvízvizsgálatot, mivel minden rendben volt, az ügyeletes hazaküldött, mondván "ma ebből még biztosan nem lesz szülés".

Itthon a férjem lefeküdt aludni, én is próbáltam, de nem sikerült elaludni, a menetrend ugyanaz volt, mint korábban: sétálgattam, zuhanyoztam, wc-re jártam.

Fél 8-kor felébresztettem, hogy még mindig fáj, menjünk be újra, bementünk, újabb ctg. Kaptam egy tágas szobát és felhívták az orvosomat.

9- fél 10 fele megjött a doki, volt burokrepesztés, oxy meg eda, nem tudom, milyen sorrendben. "Nem voltam jelen" agyilag. 11 óra körül valamikor elmúlt a eda hatása, mondtam a dokinak, hogy adjon még egyet, azt mondta nem lehet, mert már közel a vége. Kétszer hánytam ettől úgy kitágultam odalenn, hogy rakták is fel a lábtartókat, majd ha jól emlékszem 3 vagy 4 fájásból meg is született a kisbabám.

Na az kb. olyan élmény volt, mintha nem is velem történne, hanem valami filmet néznék, de mégis valóságszerű. Nagyon fura. Ez történt fél 12-kor. (aki elfelejtette: 7 órával korábban közölték, hogy aznap még biztosan nem szülök)

A férjem elvágta a köldökzsinórt, megtörtént az első nagy apa-fia beszélgetés, meglett a placenta, majd összestoppoltak.

Másfél-2 órára magunkra hagytak, ismerkedtünk a fiunkkal, elküldtük az sms-eket a családnak. Utána a gyereket elvitték, a férjem kiment a városba ebédelni. Jött a szülésznő, segített pisilni meg zuhanyozni, aztán kaptam én is enni. Délután 3-4 fele áttoltak a szobámba, elpakoltam, megismerkedtem a szobatársakkal (egy második gyermekes anyuka a kisfiával) majd betolták az én fiamat is. Közben jött a hívás, hogy megjöttek a látogatók, kimentünk az ajtóhoz, lefotózták, aztán a gyereket betoltam az őrzőbe, amíg kimentem a folyosóra beszélgetni.

A férjem még maradt egy kicsit, aztán hazament ő is pihenni.

Gyerkőcöt elvitték fürdetni, meg első éjszaka még őrizték. Én viszont egy szemhunyásnyit sem aludtam, egyrészt fel voltam pörögve annak ellenére, hogy hajnali fél 2 óta nem aludtam semmit, zavart az ágy (nem szeretek idegen ágyban feküdni) ráadásul a legapróbb mozdulattól is nyikorgott, a szobatárs kisfia sírós volt.