Oxitocinos infúzió nélkül is nagyon fájdalmas a kitolási szakasz?

Az elsőnél én is kaptam oxitocint a vajúdás és a kitolás alatt is, nehezen tágultam és nálunk is bekakilt a vízbe a baba. A másodiknál nem kaptam semmit, nekem sokkal könnyebb volt, sokkal kevésbé fájdalmas. Nem tudom emiatt-e, vagy mert másodjára szültem.

A kitolást én inkább "nehéznek" éreztem, nem annyira fájdalmasnak, de szerintem ez mindenkinél más.

Elsőnél nem volt oxi, úgy emlékeztem, h tök könnyen, gyorsan megvolt a kitolas, nem emlékszem, h nagyon fájt volna, persze feszített ahogy jött, de kibirhato volt.

Másodiknál végig folyt az oxi, brutálisan fájt, és a kitolas is.

Persze ez nem igazol semmit, mert közben nyolc év telt el, a feledés jótékony kodje fedi az első szulesemet. 😊

Az elsőnél olyan hulla voltam a végére, hogy azt se tudom, kaptam-e. A másodiknál tudom, hogy kaptam.

De nekem pl nem a kitolás volt a kritikus rész, hanem az előtte lévő szakasz.

Én nem kaptam. (bár akartak volna adni, de elutasítottam)

Nem volt a kitolás fájdalmasabb, mint a vajúdásnak a "nehezebbik" fele.

Háromszor szultem eddig, ebből a szempontból mindhárom ugyanolyan volt. Nem kaptam semmit. A kitolás nekem nem fájt, a vajudashoz képest persze. Megkönnyebbülés volt, hogy mindjárt vége. Persze feszitest éreztem, de simán kibirhato volt. Ami a legerősebb érzés volt, az a visszatarthatatlan nyomási kényszer.

Most lehet, hogy negyedjére indított szülés lesz, mert nagyon nagy a baba. Ahogy titeket olvaslak, egyre jobban félek tőle. ...

Szerintem az oxitocin és a kitolási szakasz fájdalmassága nem függ össze, illetve nem pontos a megfogalmazás.

Az oxitocin erősíti, intenzívebbé teszi a fájásokat, és nagy hátránya, hogy nem a szervezet által "tervezett" tempóban halad a VAJÚDÁS előre, hanem külső behatásra, így nem tud hozzá úgy alkalmazkodni. Azaz fájdalmasabbnak éli meg az ember.

A kitolási (mondjuk inkább befejező) szakasz azért fáj/feszít a legjobban, mert akkor kell a babának átpréselődni.

Én kettőt szültem kórházban burokrepesztéssel, oxitocinnal (bár szépen haladt mindkettő, de Zalaegerszegen ez a protokoll és punktum), és a harmadikat minden nélkül itthon. Az volt a legkevésbé fájdalmas, "kitolási szakasz" mint olyan, nem is volt, gyakorlatilag magától jött ki a baba, igaz, álltam közben, és csak engedtem hogy jöjjön. Előtte, amikor feszítette a méhszájat (a "tűzgyűrű") ekkor is erős volt, de csak egy fájásnyi ideig tartott.

Szerintem a szülés legfájdalmasabb része közvetlenül a megszületés előtti pár perc, de a legnehezebb a vajúdás utolsó, finisbe forduló szakasza, közvetlenül a nyomási inger előtt, amikor már fáradt az ember és egymást érik a fájások.