Mennyire gyakori az hogy még a terhesség végén is jól érzi magát a kismama és mégis beindul magától a szülés?

Nincs összefüggés. 31 hetes koromtól mindennap voltak jóslófájásaim 37 hetes korom után már nem volt 2-3 óra szünet se, nappal majdnem folyamatosan voltak jóslóim és 2 nap híján kihúztam a kiírt napig.

Más meg többet szült és azt se tudja mi az a jóslófájás, mert neki sose volt. Itt is olvasni de egy ismerősöm is ezt mesélte, hogy egyetlen jóslója se volt majd elfolyt a magzatvíz és szinte rögtön lettek rendes fájásai.

Nem attól indul be,hogy az ember ramatyul érzi magát.

a 3ból 2 terhességem indult fájásokkal és eszembe se jutott egyiknél se,hogy pl 5 perc múlva érezni fogom az első fájást (amelyiknél a burok pattant el arról nem is beszélve). A fájások eleje nem fájt,de az 5 perceseknél azért már nem volt őszinte a mosolyom,utána már mosolyogni se tudtam.

Nincs összefüggés. Alacsony vagyok, így a pocakom súlya, mérete nyomta a tüdőmet, csontjaimat, ezek miatt kényelmetlen volt.

A kiírt nap után két nappal hirtelen elfolyt a víz, két óra múlva értünk be a kórházba, rá 5 órára kint volt. A fájások csak a kórházba érkezés után kezdődtek, eleinte nem is vészesen. A komolyabb fájások 1-2 órán át tartottak.

Az első szülésem így indult. Semmi bajom nem volt, még keményedésem se volt soha, nem hogy jóslóm...

Aztán egy este kipucoltam a vécét, leültem a tévé elé, és jött egy görcs. Reggelre megvolt a lányom. :)

Nem tudom, mennyire gyakori, de én így voltam. Tökéletesen egészséges terhesség, minden kellemetlenség nélkül. A hasam sem volt nagy a végére.

37. hétig dolgoztam pultosként, utána csedre mentem. Egyedül jártam kocsival CTG-re (30 km-re volt a kórház).

Soha egy jóslóm nem volt.

AZtán 39+4 naposan reggel voltam CTG-n, dokim is megnézett. Hazafelé bementem egy bababoltba, majd az Auchanba vásárolni. A pénztárnál éreztem, hogy valami folyik. Mintha pisilnék. De semmi mást. Hát hazamentem, letusoltam, még mindig. Szóltam a férjemnek, hogy jöjjön haza, mert szerintem elindult a szülés.

Kb délben kezdett folyni a víz, és olyan fél4-kor volt az első fájás. De az még kibírható.

Aztán 7 körül durvult be, majd volt egy kis komplikáció, de hála a dokimnak mindent jól csinált, így 21:57-kor már a kezemben volt a fiam.

Másnapra már jól voltam. Ülni, sétálni mindent tudtam.

Szerencsés terhességem, és szerencsés szülésem volt.

De a szülésnél a végére nagyon durván fájt. A derekam. (menzeszkor is mindig az fáj). A kitolásnál már nem voltam magamnál. Pontosabban el nem ájultam, de a külvilágot már nem érzékeltem. Ott volt egy pár perces képszakadás. Szóval azért a brutál fájdalmat nem úsztam meg, de nem bánom.

Nekem is így volt, ráadásul 10 nappal túlhordtam, de amíg minden rendben volt, nem akartam, hogy indítsák a szülést.

Aztán egyszer csak elfolyt a magzatvizem, akkor már biztos volt, hogy szülök. :) De még két óráig egy huncut fájásom nem volt. Mikor kezdtem elbízni magam, hogy én milyen könnyen megúsztam, akkor megkaptam kamatostól, rá egy órára már beszélni sem tudtam, olyan fájásaim voltak, és egy másodperc szünet nem volt köztük, nem hogy több perc. Meg is lett a fiam nagyon gyorsan, úgyhogy összességében úgy értékeltem, hogy könnyű szülés volt, csak nem fájdalommentes. :)

A 41. hétig fitt voltam, lépcsőztem, sétáltam, cipekedtem, egy kósza jósló fájás annyi nem volt, a vége felé már azt hittem, én már sose fogok megszülni.

A második gyereknél ugyanez: fitten, jóslók és kínlódás nélkül jutottam túl a kiírt időponton, de akkor már türelmesebb voltam.

Most várom a harmadikat, kicsit még tartok tőle, hogy nehogy meginduljon a szülés, mert picit korai lenne, de szerintem a legkisebb is elvan odabent, mint a befőtt, eszébe nem lesz kibújni a kiírt időben. :) 36 hetes vagyok most, tegnap még fát pakoltam, (amíg nem látta senki, mert ha a párom itthon van, úgyse hagyta volna, de olyan jól esett kicsit csinálni valami hasznosat.)

Ha fáradt vagyok, vagy nagyon szuszogok, úgyis leülök pihenni, vagy ledőlök egy kicsit, de ezt leszámítva a terhesség minden percét élvezem.