Aki konnyukent, akar alomszuleskent elte meg a szulest, a terhesseg alatt is vegig biztos volt magaban?

Detto, mint a 2-3#, nem vagyok egy szorongó tìpus. Kicsit izgultam, de tudtam hogy minden rendben lesz és sokat beszélgettem a gyerekeimmel, hogy nemsokàra talàlkozunk meg menni fog és gyorsan bújjanak ki.

Persze sokat szàmìt a hozzàállàs, de sok minden màs is.

Nekem a terhességem rémálom volt. Minden nap hányás, szagundor, alváigény, hiszti, vérvételtől való rettegés, nst hogy jó legyen. A szülés gyors, könnyű minden nélkül (oxitocin,eda, beöntés).

Első szülésem 5 óra mindennel együtt, 2 szülés 1,5 óra.

Szerintem ez a szülés ez genetika is. Nálunk a családban általában mindenki gyorsan szült minden nagyobb baj nélkül.

Most a 3. szüléstől félek pedig tudom mire számoljak. Nem érzek magamba erőt elfáradt a testem, úgy érzem. Nem vagyok rosszul, nem vagyok fáradt, kicsi hányinger can reggelente. Nincs még pocakom mert 6+3 napos vagyok. Még a rizikós 12 hét se telt le.

Alkattól függ, milyen a szülés és ki hogyan éli meg.

Nyilván a szorongás és a lelki alkat között van összefüggés, de nem szabad túlértékelni. Én pl. egy darabig be voltam sz@rva, aztán már csak túl akartam esni rajta, majd a végén egy tök jó, gyors szülésem volt.

Az ami segít az inkább az, ha az ember nem veszti ez az önkontrollt. Pl. nem kell első fájásra a kórházba rohanni pánikolva, hanem lehet nyugodtan otthon is vajúdni, sokáig, kellemesen, kádban ücsörögve, filmet nézve, sétálgatva.

Én terhesség alatt is igyekeztem sokat mozogni, sétálni, ellipszis trénereztem, hogy legyen erőnlétem és a mozgás is segíti a tágulást, a csípő alakulását és a baba helyezkedését. Mikor elkezdődtek a fájások akkor még másfél napig itthon voltam, aludtam, ettem, filmet néztem. Tudtam, hogy nemsokára szülni fogok, de csak akkor mentem mikor már nagyon fájt.

Ha így vesszük, akkor már nem görcsöltem a szülésen, de ettől függetlenül sajnos merülhetnek fel mindig komplikációk, ami megterheli az embert.

Alapvetően szorongó alkat vagyok, a terhességem mégis e nélkül telt. Boldog voltam és felszabadult, békés. A szülésre, mint beavatásra készültem, tudatosan. Beavatkozás nem volt, és legszebb álmaimat is túlszárnyalta jócskán a szülés élménye. Katartikus volt.

Minden percét élveztem. Azóta is arra vágyom, hogy újra szüljek.