Pánikbetegként terhesség és szülés?

Nagyon őszintén mondom, hogy amíg nem gyógyulsz ki belőle, addig ne vállalj gyereket!

Én terhesen lettem pánikbeteg, ha előbb lettem volna pánikbeteg, nem vállalok gyereket addig, amíg ki nem gyógyulok belőle.

Senkinek nem kívánom azt az érzést! És nem azért jöttek elő a rohamok, mert jaj, istenem, hogy néz ki a testem, vagy jaj, istenem szülni fogok.

Nem. Bármilyen gondom volt, azonnal pánikba estem, gondolok itt olyan dolgokra, amik teljesen természetesek, nem bajt jeleznek, én mégis csak aggódtam. Éjszakákat rosszul voltam. A párom fél éjszakákat nem aludt, csak hogy engem nyugtasson. Arról nem beszélve, hogy szülés előtt bekerültem a kórházba és mondtam, ha nem akkor szültem volna, amikor, hanem később, akkor át is vihettek volna a pszichiátriára.

Tiszta szívből szerettem volna babát, örülök is, hogy megszületett, nagyon szeretem és törődöm vele, de a terhességem emiatt és még utána is kész horror volt.

Keress fel egy normális pszichológust, akivel kibeszélsz mindent, ami miatt szorongasz, lehetőségeket kerestek, megoldást a problémákra, rákoncentrálsz erre az egészre, a saját javad érdekében és jógázz! Közel 1 év alatt teljesen kigyógyultam a pánikbetegségből és a szorongásból. Évek óta nem szorongtam és nem volt pánikrohamom!

Csak a jó embert és lehetőséget kell megtalálni!