Aki a kiírt dátum után szült, hogy viselte a "túlhordás" napjait?

Majd megőrültem! Első gyerek 41+2-re született, második 41+1-re és utolsó napig totál zárt voltam nulla jóslóval és keményedéssel. Minden házi praktikát bevetettem a bábakoktélon kívül, de azt hiszem mindkét esetben az segített, hogy "megnyugodtam". Elsőnél akkor indult be, miután megbeszéltem az orvossal, hogy kicsit még várhatunk a kórházba fekvéssel, mert uh szerint kisebb a baba (tuti nem fogant később), másodiknál belenyugodtam, hogy hétfőn indítanak (jó dátum volt, gondoltam legalább jó szülinapi dátumja lesz), vasárnap megszületett magától.

Szerintem próbálj lazítani, fejben elfogadni a helyzetet, sétálj, szexelj, edd a fahéjat, gyömbért, grapefruitot, narancsot, szegfűszeget és hátha segít. Drukkolok, hogy megszülessen magától!

Idegesen!A doki közel 1 hetet szeretett volna várni,egy hétfői napra voltam berendelve a kórházba.Aztán vasárnap hajnalban beindult természetes úton,otthon.Így tulajdonképpen 4 napot töltött benn pluszban a babám. :)

Nem volt semmi előjele a szülésnek,csak fájdogált "valami" a méhszájam környékén,hol előjött,majd elmúlt.Végül éjfél előtt egy kis adag magzatvíz távozott,majd hirtelen jöttek a fájásaim,a nagy semmiből.(aztán 1,5 óra múlva meg is lett a kisfiam) Nem gondoltam,hogy magától elindulnak a dolgok.

Ne csüggedj,lehet,hogy még ma este megérkezik a babád!

Tudom,tudom,én is sokszor hallottam ezt az utolsó napokban,de így utólag...tényleg egyáltalán nem úgy nézett ki,hogy bármi történik az indítás előtt.És tessék... :)

Nagyon rosszul. Igaz csak 2 nappal hordtam túl, de kb. 20. héttõl alig bírtam felkelni, annyira fájt a derekam. Ez a 30. hétre odáig fajult, hogy éjjel felébredtem, ha meg kellett fordulnom és gyõzködni magam, hogy sikerülni fog. Kicsit mozdultam és majd megõrültem úgy fájt.

Nekem talán az segített, hogy sexeltünk férjemmel és különös gondot fordított a mellbimbóimra, doki mondta próbáljuk ki, hátha... 2111re voltam reggel kitágulva, sex dél körül, fájások 2 körül, este 6ra 5 percesek, 7re beértünk kórházba, aznap este 11re megszületett a kislányunk . Elsõ szülés volt, elég gyors.

Férjem szerint még azért születhetett aznap, mert: vizsgálat elõtt a folyósón mondta másik orvosnak az orvosom, hogy egész nap nem ér rá, este pihenne, de gyermekünk úgy gondolta, hogy nem pihen a doki este:) Legyen terved, hátha...

én nagyon jól :) reggel felkeltem, elmentem ctg-re, akkor mondogatta a doki, hogy szülni kéne, így mikor hazaértem kipróbáltam valami praktikát, majd elkönyveltem, hogy még nem akar megszületni, én meg nem vagyok kész egy szülésre :)

igazából nagyon nem akartam átélni azt a fájdalmat, ezért toltam magam előtt. na de egyik nap azt mondta az orvosom, hogy holnap így vagy úgy, de szülünk, nem várhatunk tovább. én bepánikoltam, egész nap jöttem-mentem, majd nagyon későn feküdtem le, rá 10 percre, mikor végre lenyugodtam és becsuktam a szemem, megrepedt a burok :D

na akkor még volt egy kiakadásom, mert nagyon fáradt voltam, éjszaka volt, kimerült voltam, nem akartam alvás nélkül szülni :D de így is megszületett, bár tényleg nagy erőpróba volt ennyire fáradtan, de persze érte megérte, hatalmas a szerelem, itt szuszog rajtam :)

kitartást neked!!! :)

Màr nagyon rosszul voltam fizikailag és lelkileg is. Óriàsi pocakom volt, a làbam, kezem, hasam folyamatosan zsibbadt. 41+4-re szültem, indítani kellett. Nem éreztem rosszul magam, amiért így alakult, alig vàrtam, hogy a kezemben foghassam a Kisfiam, màr nem érdekelt semmi. A Kisbabàm majdnem 4 kilós volt, én pedig alapjàraton alig 50 kiló, terhesen is csak 62. Szóval nem sikerült megszülni, császár lett a vége.

De tényleg nem érdekelt már akkor semmi, annyira akartam, hogy ott legyen velem Ő. Szerencsére egészséges óriàsbébim született :)