Akiket császároztak, és nem volt semmi segítségük hogy boldogultak egyből mindennel egyedül?

elsőnél fogalmam sincs. azt sem tudtam hogy élem túl a napot! az elején vele felfordult a lakás.

a másodiknál egyáltalán nem fájt a heg. ahogy hazajöttem neki álltam mosni, meg összepakolni.

teljesen más volt mind két eset. a másodiknál annyival volt más hogy ott volt velem a nagy is, de vele pl az elején nem tudtam játszani, vagy elvinni a játszótérre, igazából bezrkoztunk a lakásban.

de aházimunka része az csak ugy jött,mindig mihez volt erőm.

Csak a babával törődj, meg persze ha van nagyobb gyerek vele.

A főzést úgy oldottam meg az első időszakban hogy este főztünk mikor apa itthon volt tehát nem nekem kellett megoldanom egyedül. Takarítani nem takarítottam sokat az elején, porszívózni a férjem is ki tud, van mosogatógépünk, mosást berakni meg 5 perc uh az nem volt gond.

Ami inkább gond volt az a pihenés hiánya és a nagyobb gyerekkel való foglalkozás, nem maradt túl sok idő rá az elején.

De a semmi segítséget hogy érted? Este sem jön haza a férjed? Nagymama?

Az én férjem csak annyi szabit kapott, hogy otthon volt a nagyobbal, míg én a kórházba. A takarítást (és mindent ami ráért), azt késő este vagy korán csináltam, amikor a férjem otthon volt. a főzést úgy csináltam, hogy vittem magammal a kicsit (pihenőszékben vagy kézben), de próbáltam eleinte gyorsakat főzni. addig a nagy vagy játszott vagy ha egyáltalán nem volt el, nézett kicsit mesét.

a játszótér volt nekem is a legnagyobb gondom, eleinte egyáltalán nem jutottunk ki. és őszintén szólva megviselt mindkettőnket a bezártság. de a többivel nem volt gond. persze nem akkor pucoltam ablakot vagy csináltam nagytakarítást, csak amit kellett. csak lazán, gyorsan elmúlik a kezdeti időszak. pár hónap múlva már nem értettem, hogy miért okozott a házimunka gondot egy gyerek mellett :)