Apás szülés? Van köztetek olyan, aki megbánta hogy bent volt, illetve engedte a férjének, hogy bent legyen? Vagy ha nem is bánod, de van bármilyen negatív következménye?

Én nem tudok erről nyilatkozni mert nem lesz bent a férjem, de a sógoromról tudok.

Ő sem hajlandó beszélni róla és nem azért mert a szülés látványa rossz lett volna, hanem mert a nővéremet szenvedni látta és ő tehetetlen volt. Amikor tesómnak habzani kezdett a szája akkor totál kiborult. Erre hogy lehetne felkészülni?? Ő csak annyit látott hogy baj van és nem tud tenni semmit sem ellene. A nővéremnek nem volt trauma, mert nem is emlékszik rá...nem úgy a sógorom..

Megértem ha a korábbi válaszoló férje azt érzi amit és ezért nem lehet megkövezni őt.

Én nem véletlenül nem akarom hogy bent legyen a férjem. Ismerem őt és gyűlölné a helyzetet, hogy nem tehet semmit. Nem akarom hogy ilyen mély nyomot hagyjon benne a szülés ha gond van. Szerintem csodálatos pillanat lesz ha először megfoghatja, a többi még teljesen felesleges és lényegtelen.

Program csaszarom volt, bent volt, mert ahol elunk, ott bent lehet csaszarkor.

A gyerek par honapos koraban kozolte, hogy sosem szeretett, csak felrevezetett, nem foglalkozik a gyerekkel sem.

Ugyhogy en mar banom, hogy megosztottam vele eletemnek ezt a csodas pillanatat ...

utolsó,kicsit azért visszavehetnél a habzó szádból,azért,mert más másképp gondolkodik,mást élt át...

Számomra semmivel sem lett kevesebb a férjem,mert rosszul lett,és őszintét megmondva akkor, és ott nekem teljesen mindegy volt,hogy ott van,vagy nincs ott..az egyetlen férfi,akire szükségem volt,az az orvosom volt,aki elmondta,hogy mit és hogyan csináljak...

A mi kapcsolatunk alapja,hogy elfogadjuk egymást olyannak,amilyen a másik..

Kicsit néhányan túlmisztifikálják ezt az apás szülés dolgot,ezzel bűntudatot keltve sok olyan férfiban és nőben,akiknek valami miatt nem ez az egyetlen járható ..család nem attól az 5-6-12 órától lesz belőlünk,hanem attól,ahogy viselkedünk egymással..