Apás szülés? Van köztetek olyan, aki megbánta hogy bent volt, illetve engedte a férjének, hogy bent legyen? Vagy ha nem is bánod, de van bármilyen negatív következménye?

Én nem akartam, hogy bent legyen. Ennek több oka is volt. Az első, hogy tudtam, nagyon rosszul reagálna erre az egész helyzetre. Biztosan túlélte volna, de nem akartam és ő sem bánta, hogy kint várt. A másik ok, hogy Akármilyen furcsa is, de számos tanulmányt és közvéleménykutatást lehet erről olvasni. Az esetek nagy többségében, habár az apukák állítják, hogy életük nagy élménye volt és jó volt ott lenni, azt is elismerik, hogy sokáig volt előttük a kép a szenvedő feleségükről ráadásul nem akármilyen pózban és ez később is megmaradt bennük. Én pedig nem akartam, hogy akár egyszer is ez a kép jusson rólam eszébe. Arról nem is beszélve, hogy én elég "hangosan" szültem.

Tudom, hogy ez ma népszerű. De mi nem akartuk. Velem a nővérem volt bent. Soha nem éreztük azt, hogy ez hiba lett volna.

én nem bántam meg de a férjem néha emlegeti, hogy még egyszer tuti nem megy be (most várjuk a kistesót és császár lesz de ha sima szülés lenne se lenne bent) szóval ha nem is mondja ki nyíltan, de gondolom akkor megbánta, ha ezt mondja...

annyit mondott hogy az bántja hogy tehetetlen volt, szenvedni látott de segíteni nem tudott rajtam....és biztos részben ez is a baja de hát meg amúgy sem egy guszta látvány na.

Egyszer egy nőgyógyász azt mondta: Úgy látja, az igazi családok a szülőszobán születnek.

Nem tudom igaz-e. Nálunk bent volt a párom,a vajúdás meghitt volt nagyon, de komlikációs császár lett a vége (az én részemről). Azt mondta, majd berúgta az ajtót ránk, amiket hallott.Láttam a rettegést a szemében, ahogy toltak el, és utána a mérhetetlen sajnálatot(talán még bűntudatot is). Nekünk tuti nem volt jó. Épp elég lett volna, ha 'csak' én élem át. Egyszer beszélt róla, azóta sem hajlandó rá, hiába lenne nekem jó 1-2 homályos részt tisztázni.

A fiunk születése után 5-6 hónap kellett alsóhangon, hogy túltegyük magunkat rajta.

Anyám.

Abban a pillanatban láttam azt rajta, és nem azt éreztem/érezte hónapokig.

Nem ezt írtam. Ha jól látom nem írtam le mi is volt pontosan, így nem tudhatod, mi feldolgozni valónk volt.

Komoly komplikáció. Nem egy sima császár.

Ha kivették a méhemet? Ha újra kellett éleszteni? Igen, mosolyogva fekszek, pattanok, és elfogadom pikk-pakk, hogy ez van.

9-es!

" most egyikunk sem tervezi,hogy bejön" Bocsi de ez vicces, érdekes lesz nélküled a szülés. :D