Csapások sorozata, idegeskedés beindíthatja úgy a szülést, hogy nem érzek egyenlőre semmit?

35 hetes kismama vagyok.

1 hét alatt sok minden történt.

- Vasárnap apámat vitte el a mentő, vért hányt, tegnap engedték haza a kórházból. Egész héten jártam hozzá a kórházba, plusz a házához, az állatokat ellátni (kutya, macska, tyúk, liba, kiscsirkék stb.)

- Szerdán az apai nagymamámat vitte el a mentő a sürgősségire, elesett biciklivel, összetörte magát, de azon kívül, hogy kívülről csúnya sebei vannak, komolyabb baja nem lett, de engem értesítettek, én mentem utána a kórházba, én vittem haza. Apámtól nem messze lakik, így mikor oda mentem, hozzá is elmentem megnézni, hogy van.

- Aznap tudtam meg, hogy sógornőmék baleseteztek az autóval hétfőn, hátulról beléjük mentek, a kocsi totál káros, de szerencsére személyi sérülés nem történt.

- Ma pedig hív anyukám, hogy ma reggel holtan találták az anyai nagymamámat.

Kicsit kiborultam, de próbálom magam tartani, hogy a kislányom a lehető legkevesebbet érezze. De emiatt meg pont lelkiismeret furdalásom van, hogy "nem borulok ki teljesen", nem zokogok most sem. Persze sírtam a hír hallatán egy nagyot, de nem is tudom, hogy mondjam, próbálok nem gondolni rá. Persze a temetés biztos kikészít majd. Meg itt a nagy fiam is (6,5 éves), miatta is próbálom tartani magam.

Egyenlőre próbálom elhesegetni a rossz gondolatokat, készítem a kicsi érkezésére a dolgokat, ma épp a ruháit akarom kivasalni, de azért keményedik a hasam elég sokat.