Irnatok szülési történeteket?

39+4 hetes voltam amikor beindult a szülésem. Jóslófájásként indult.. tágulási vérzéssel dél körül. Nekem 34 hetes korom után mindennapos volt a jósló a barnázás pedig nagyon megijesztett, megnézettem magam a kórházban, azt mondták beindult a szülés. A városban lakom, hazaengedtek, hogy ráérek visszamenni ha 2 órája rendszeresek a fájások.

Telt az idő semmi.. este 10 körül már erősebb fájásaim voltak 5-7 percesek és hajnal 2 körül rendesen fájtak, de csak akkor lettek rendszeres 5 percesek így hát még lezuhanyoztam és elindultunk.

Reggel 8-ra jött be az orvosom, akkor még simán elvoltam a szülőszobán, nem éreztem, hogy a falat kellene kaparnom vagy ilyesmi. De pont elkezdett durvulni a helyzet. Megvizsgált és közölte, hogy már 8 centinél tartok. Igen végülis időben nagyon is ideje volt már közel 1 nap után de örültem, hogy már itt tartok nagyjából elviselhető fájások mellett. Ezután volt azért falkaparás még kb fél 10-ig, aztán vége. Azt mondta az orvos nagyon lent van a baba feje nem fog sokáig tartani a kitolás. Úgy is lett. Első tolófájás monjduk nem sikerült, következőnél 3 nyomás fért bele kint volt a baba feje, aztán egy negyedik és kész, kint a baba.

Ezután viszont nagyon fáradt voltam. Nem is aludtam, a vajúdás még ha nem is olyan rémes azért hosszú volt, kitolásnál monjduk több metszést kaptam majd vagy 10 öltést.. (3,6 kg volt a baba) varratszedésig a járás is nehezen ment.

De ki lehetett bírni, nem számítottam semmivel se jobbra, sőt.

Terhesség vége felé szinte csak lelki folyamatok voltak, joslok nem.

Sok depresszio es idegesitett a 4. napja tarto gyomortáji fajdalom, mert nyomta a baba lába, 4. nap már "raszoltam, hogy ne taposson össze" erre megszűnt a fájdalom végleg... kb 36. héttől ujjnyira nyitott belső méhszáj...akkor megfogadtam hogy tartom magam, jokedvu leszek, normalisan etkezek, "beszelgettem" a babával hogy maradjon még, nőjjön szépre nagyra. 38. hét megint depresszio, sehogysem volt jo aludni, voltaképp feladtam, már arrol "meseltem neki" hogy nemsokára találkozunk milyen jo lesz, es nem birtam már, elegem lett a terhessegből. Pár nap es elkezdett folyni a magzatviz...1 ora mulva korhaz, rendszeres 5 perces fájások, tágulásos vérzés.mindenki azt hitte gyorsmenet lesz, de 7 oras vajudas utan született meg, aminek az elejet is végigidegeskedtem a kritikusan alacsony szívhangja miatt, ami a dokik szerint normális. Amikor feladtam az életem a vajdasban, akkor szoltak hogy csusszak lentebb mert szulunk.

2.kitolasnal lattam hogy felig kint a baba, csak néztem néztem hogy csendben magatehetetlenul "kuporog" es szoltak hogy legyek már szíves nyomni tovább...harmadik kitolasra kibujt es aludt :) nagyon kifáraszthatta.

A vajudas elso szakaszában meg voltam ijedve a fajdalomtol, ellene feszitettem vagy rányomtam. Egyiket sem szabad.

Nekem 2 programcsászárom volt, mégis sikerült mindkettőnél jó sokat vajúdni.

Elsőnél másnap reggel császároztak, így este kellett befeküdni. Este 11-kor rendszeres 5-6 percenkènti"derékfájások"jelentkeztek. Mivel a dokim épp repülőn volt, alig mertem szólni a nővérnek. Végül a makacsságom miatt sikerült megvárni. Akkor egyedül voltam, senki nem volt se a vajúdás, se a műtét alatt a közelben sem a családból, így eléggé kivoltam. Magányos voltam és féltem. Reggel 7:30-kor császároztak végül.

Második császár 10 évvel később:

2 nappal az időpont előtt ébredés után jöttek a fájások. Férjem az ország másik végén volt munka miatt.

Megmakacsoltam magam, hogy én ezt még egyszer nem csinálom egyedül és megvártam. Délután 6-ra jött meg és szaladtunk a kórházba. Megvizsgáltak és riasztották az orvosomat, aki megint szabadságon volt, de bejött.

Férjem végig velem volt mielőtt betoltak a műtőbe. Utána ő kapta meg a babát, majd együtt lehettünk egy órát hármasban. Ez sokkal szebb emlék így utólag.

Az enyém hosszú lesz, bocsi. Próbálom úgy leírni, h beleképzelhesd magad 😃

40+6 voltam, úgy volt, h másnap nődoki és már fektet is be a kórházba.

Este 9-kor éreztem a görcsöket. Na! Megint jósló!! 10 után ért haza a párom munkából, mosolyogva mondtam neki, h 9 óta görcsölök... megcsillant a szeme, mondtam, h ne örüljön, ez csak jósló, hisz össze-vissza jönnek a fájások.

De csak nem múlt.

Még el kellett szaladnia valahova, mondtam neki, h rakjuk be a táskákat a kocsiba, megyek vele, kórház 1,5órára van, bármi van, azonnal indulunk, meg lehet ha kicsit terelődik a figyelmem rögtön elmúlik. Nem múlt, mértem folyamatosan.

Haza jöttünk, ekkor már a fájásoknál ülnöm kellett vagy legalább kapaszkodni és válaszolni már nem tudtam...tudtam csak nem akartam, de még bírtam. Pont bent volt a szobában anyós egy fájásnál, nézett, h mi van?! Mondtam, h fájásaim vannak, picit erősödnek. Huh, akkor induljunk. Mindenkit nyugalomra intettem. Fogtam a kis cuccom meg párom, mondtam megyek tusolni, jön ő is fájásokat mérni vagy ha kell akkor meg tudjak benne kapaszkodni. 1-1fájásnál már a csempére borultam és csak kalimpáltam, h mérjen. Letusoltam, felöltöztem még átnéztem mindent, h kell e még vmit vinni?! Ekkor a család már az ajtó előtt toporgott, h menjünk már!!! Mosolyogva léptem elő a szobából ők meg csak néztek, h én ennyire ráérek, mindjárt otthon szülök meg.

Elindultunk 1-kor, párom padlóig nyomta a gázt, nem győztem neki mondani, h ne rohanjon, én nem hiszem el, h szülni fogok. Minden esetre haza telefonáltam a szüleimnek, h úton vagyunk a kórházban, tálán hamarosan megszületik az unoka. Ekkor elsírtam magam, nem hittem el, h úton vagyunk és szülni megyek. Hisz semmi komoly jele. Egy kis rendszertelen fájás. Hűhaaa...

3 körül vettek fel, megvizsgáltak, 5-6 ujjnyira tág vagyok, legkésőbb 6-7-re meg van a baba. Adnak oxy-t h rendeződjön a fájás meg erősödjön meg burkot repesztenek.

Az oxy szerintem mèg 5 perce sem volt bekötve már téptem a széket magam alatt, de dícsértek, h milyen szépen lélegzek.

Ne nyomjak, ha úgy érzem, h kell, szóljak, megvizsgál. Vagy 3x tuti szóltam 😃 burokrepesztés, a vìz szép tiszta...

Majd képszakadás... már csak arra emlékszek, h vagy öten állnak körülöttem és mindenki más időpontban mondja mikor nyomhatok.

Kb. 3x ugrottunk neki. Aggódó arcok... császároznunk kell, a baba megakadt. Fogalmam sem volt merre vagyok fejjel, fel sem fogtam, h mi van, teljesen természetesnek vettem még beszélgettem is h miért kell bekötözni a lábam?!...

Mire a fejem mellett lévő nő: szépen lélegezzen, a baba élete múlik rajta. Nah itt azért már összesz@rtam magam...Onnastól kezdve csak a légzésre figyeltem. Egyik asztalról le, séta a műtőbe, hálóing csere, fel az asztalra, már szíjaztak is ki, mint Jézus a kereszten, jött a fájás... nah akkor, kikötözve, jött a fájás... azt hittem belepusztulok. De akkor már kaptam az altatógázt, szerintem a fájás végére már aludtam... 6óra 5perckor született meg a lányom.

Utólag mondták, h azt hitték, h a nyakán van a köldökzsinór, de nem volt, csak nem volt még leszállva és ahogy nyomtam rosszul ékelődött be a feje...