Éreztél valamilyen lelki változást a szülés napján? Pl. Befelefordulásra igényt, izgatottságot, nyugtalanságot, stb. Bármit, amit előtte nem, aztán aznap be is indult a szülés?

Nem, semmit.

Reggel CTG-n voltam, a dokim is megvizsgált.

Aztán még vásárolgattam, és az Auchan pénztárnál kezdett szivárogni a vizem. De még akkor sem éreztem semmi. Se fizikailag, se lelkileg semmi különöset.

Hazamentem (így már 50 km-t vezettem akkor), és akkor szóltam a férjemnek, hogy itt az idő, jöjjön haza.

Amikor mentünk a kórházba, és kezdődtek az enyhe fájások, akkor éreztem valamit: ijedséget, félelmet, hogy mi lesz, hogy lesz, hogy fogom kibírni.

Aztán csak túl lettem rajta.

lelkiekben semmit

ellenben a szokásos reggelit már nem esett jól megenni/inni

ja a 2. gyereknél izgatott voltam a vizsgáim miatt 15-20 perces fájássokkal vizsgáztam le 5ösre :-)

kb ennyi volt

Semmit, azon kívül, hogy akkor fizikailag már nagyon "terhes" volt az egész. Se állva, se ülve, se fekve nem volt jó, a csontozatom kezdett szétcsúszni, fájt a medencém a súlytól, úgyhogy leginkább nyűgös voltam.

Délben vizsgált az orvos, reménykedtem, hogy lesz valami és túlleszek már rajta. Mondta, hogy itt nem terem babér mostanában, két nap múlva ismét megnéz.

Este már nagyon fáradt voltam, felálltam, hogy elinduljak az ágy felé és akkor elfolyt a magzatvíz. A szülés is ebben a "pihent" állapotban folyt, a végén bealudtam a fájások között. Az orvos először megijedt, azt hitte ájulok, én meg morogtam, hogy most hagyjanak aludni. Hajnal ötre lett meg, szerintem félálomban szültem.

én ne tudtam hogy aznap fogok szüli, mert jó pár hét hátra volt még.

éjjel kettőkor felkeltem, nem tudtam aludni,furcsán éreztem magam, lelkileg is.leírhatatlan érzés volt. mindent megcsináltam főztem kimostam kivasaltam.mindtha éreztem volna, hogy valami lesz. és ebéd után elfolyt a vizem. senkinek nem kivánom, azt az érzést.

Előtte nem éreztem semmi különöset.

Vajúdás alatt éreztem, hogy egyedül szeretnék lenni, befelé szeretnék figyelni. Igazából megállás nélkül járt az eszem, igyekeztem tudatosan irányítani a gondolataimat. A férjemet már csak akkor hívtam, amikor bent voltam a szülőszobán.

Azt terveztem, hogy végig velem lesz, de jobb volt egyedül.

Akkor jövök ellenpéldaként, én éreztem valami változást, de nem pont a szülés napján. A szülés előtti héten valahogy a férjemmel együtt mindketten lecsendesedtünk, míg régen esténként mindig filmet néztünk, addig az utolsó héten már csak csöndben olvasgattunk, pihentünk. Én már semmiféle nyüzsgésre nem vágytam, tényleg befelé fordultam kicsit, de ezt nem negatív értelemben mondom.

Aztán egyik este tízkor kipattantam az ágyból, hogy én nem tudok úgy elaludni, hogy nincs elmosogatva (előtte 27 évig ez sosem zavart), majd miután elmosogattam, úgy éreztem, hogy azonnal ki is kell vasalnom. Szülésfelkészítőn mondta a dúla, hogy sokaknál szülés előtt jön egy fészekrakó ösztön, úgyhogy viccesen arra gondoltam, lehet, hogy másnap szülni fogok, így erőt vettem magamon, és nem vasaltam, hátha másnap kell az energia. Hajnalban aztán elfolyt a magzatvizem...