Miért olvasom, hallom, egyfolytában sok-sok anyukától, hogy ők "meg akarták" szülni a gyereküket, bármennyire is fájt volna?

Ilyenkor gondolom császármetszésről van szó. Sokaktól hallottam, meg itt is olvastam, hogy 5-10 órákat vajúdtak, meg olyan fájdalmaik voltak, hogy az hihetetlen, de mégis azt bánják, hogy nem érezték, a szülés lefolyását.

Most ez komoly?

Ez olyan mintha valakinek megadatna, hogy puskázhasson aztán közölné, hogy ő meg akar szenvedni a 2-esért, vagy valakinek alig volna pénze, a pénztáros rosszul számolna a vevő javára, de ő odamenne, hogy én már pedig igen is ki akarom fizetni ezt vagy azt, (bár egy fillére sem marad), és hasonlók.

Ha fáj a fejem, beveszek egy gyógyszert, ha találok az utcán egy 1000-est, akkor nem hagyom ott, ha valaki megsúgja nekem a vizsga válaszokat akkor megköszönöm, akkor ilyen esetben miért kell mártírkodni?

Előtte is és a szülés közben és utána is rengeteg fájdalom és munka van egy kisbabával, akkor miért nem lehet örülni egy olyan segítségnek, amikor X ideig nem kell belehalni a fájdalomba?

Ha valaki császárral szül, akkor ugyanúgy szeretheti a gyerekét, akkor ugyanolyan teljes értékű anya.

Szerintem.